30. hét

Figyelem, szókimondó poszt következik, gyengébb idegzetűek és a gyerek-témától már agybajt kapók lapozzanak tovább a velvet vagy a nők lapja, tudományosabb kedvűek a natgeo oldalára.

Az a helyzet, hogy most már azért mégiscsak értem én, hogy mitől hívják sokan ezt az állapotot "terhességnek", még ha én azért a szerencsések közé is tartozom, mert tényleg elég jól bírom a dolgokat, és Almamag sem kínoz vese-lerúgásokkal, bordák közé akasztott sarokkal, hasonló kellemes hangzású játékokkal. De azért mostanra egyre gyakrabban előfordul, hogy:

1. zsinórban több egymást követő hajnalban akut vádligörcsre ébredek --várandós tünet, igaz, ha este iszom a második magnéziumot, akkor ez jelentősen csökkenti ezen helyzetek előfordulását, de azért gondolom N-nek sem lehet kellemes "jajneee (merthogy már érzem, azaz felébredek arra, hogy kezdőőődik) aúúú k**vaéletmúljmárelaúúúúú" sopánkodásra ébredni, meg hát valljuk be, nekem sem egy "kérek még egyet!" érzés.
2. zsibbad a jobb lábam--amikor kis husom a maga 1500 grammjával elkényelmesedik valamelyik idegemen, ami ezt okozza. Ilyenkor talán ugrálnom kéne vagy nem tudom, hogy arrébb mocorogjon kicsit, na ez tényleg elég kellemetlen tünet, ez a legrosszabb mind közül
3.  vérzik az orrom -tök normális, miért, neked nem? :)
4. csak úgy spontán "ÚRISTEN mindjárt bepisilek" érzés, amikor kispárnának hiszi a hólyagom vagy egy szép léggömbnek, amit meg kell szorongatni, úgy lehetőleg minél erősebben --aztán sikerül szárazon eljutni a mosdóig, erre jön pár csepp...
5. beszélgetés közben hirtelen kigúvad a szemem, grimaszba torzul az arcom és önkéntelenül a hasamhoz kapok --mert Almamag épp nagyon viccesnek találja amit mondok, és hahotázás közben dobol a lábával, kezével pedig a méhfalamat üti  --én legalábbis így képzelem el a hirtelen támadt bulit, amit odabent csap (és már szemmel is tökéletesen látható hogy merre hullámoznak a végtagjai!), idekintről persze spontán idiótának néznek, de hát már csak ilyen ez a popszakma
6. Feszül, bekeményedik a hasam, és már azt érzem mindjárt felhasadok --mert a pláne mostanában szeszélyesen változó frontok ilyen hatással vannak a kismamákra, hja hogy mit tudsz ellene tenni? Megiszol egy Magnéziumot és fohászkodsz hogy segítsen rajtad, esetleg közben egybekötöd a gyertyagyújtást néhai alakod hamvai feletti gyászolással, mert ne áltassa magát senki, jön a következő pont:
7. borotválkozni már csak úgy érzésre megy (a hajolgatások miatt hangos szuszogások közepette), kitapogatva hogy merre is haladj, semmi kétséged ne legyen afelől, hogy bizonyára totál evidens területek maradnak így ki, de arról a boldog tudatlanság állapota garantál, hogy a végén "well done, Réka, well done" vállveregetéssel és felszegett állal lépjek ki a fürdő ajtaján, mint aki csatát nyert Napoleon ellen
8. az alvás sem megy már olyan könnyedén (hát még a szex), a néhai pózok repertoárja odáig szűkült, hogy választhatsz: jobb vagy bal oldalra fordulsz inkább, hjah, bocs, azt írtam választhaTSZ, de ezt valójában nem te döntöd el, oh, nem, mert kérlek szépen kicsi énnek is vannak elképzelései, és márpedig ha neki nincs kedve a jobb oldalhoz, akkor hidd el, inkább neked sem lesz :) Szóval marad a bal. És amikor végre elhelyezkedtél, és a várandós kispárnára is kényelmesen feltetted a lábad, akkor kipattannak a szemeid, mert érvénybe lépett a 4-es pont :)

Na de ha idáig eljutva most szörnyülködsz, kedves olvasó, hidd el, annyira mégsem vészes ez az egész, mert amikor odabent ficereg, az azért mégiscsak megnyugtató, varázslatos érzés, és amikor reagál a hangodra... vagy az apukája hangjára, hát az méginkább csodálatos. És tudni azt, hogy ő odabent minden rezdülésedet érzi, hogy neki már most te jelented a világot, hogy te már most az ő anyukája vagy, hát az... hát az valami olyan érzés, amit nem lehet szavakba önteni. Mert mégiscsak megadatott, mert itt van, és téged, titeket választott. Csakis titeket. Hozzátok akar megszületni. Hát ki érezné azt, hogy nem éri meg?