régi, új köntösben

A városnak ezen részén nem voltak fények -csak a messzi távolban pislákolt valami. Egy utcalámpa fénye talán. Valamiért a kis gyufaárus lány jutott eszébe, úgy képzelte, annál a lámpánál állhatott, vacogva.
Felállt -mert eddig a fűben feküdt-, és leporolta a nadrágját. Mintha számítana bármit. Még egyet sóhajtott, ezúttal egy enyhébbet, majd odalépett a nagy platánfához, amely mellé kikötötte deres lovát. Megsimogatta homlokát, mire az megszólalt, s így szólt:
"A bizalom mindkét félnek pozitív eredményt hoz."

Ekkor ébredt fel. A Hold egyenesen az arcára sütött, pedig nem is volt teli. A másik oldalára fordult, és megpróbált úgy tenni, mintha nem látná, mennyi az idő.

"Én vagyok az út, az igazság és az élet"

A hétvégén volt grill parti, és városban császkálós, bűnüldözős kalandjáték. Életemben először jártam a Bazilika tetején, ráadásul belógva, mint egy igazi kém, nyomok után kutatva, várost a magasból szemlélve. Volt kódolt nyelven pult alól fontos információkat tartalmazó boríték kérés, óvóhelyen sötét pincében jelek után kutatás, koordináta fejtés és orosz bűnbanda lebuktatás.

Gyereknap volt, és az egész város olyan felszabadult nyár-illatú. És visszafelé még a "Nem adom fel" Egyesület koncertjét hallani, ahogy "Belga" szám dallamára, némi szöveg-átköltéssel hallatták hangjukat a fiatalok..

Kiállításon stikában zongorázni :)

Kedvenc terem

"Nézed az idő múló nyomát..."

vlfn

Szóval ma Fruttik meg Parov, szóval ki lehet engedni a szíjakat, a derékövet, el lehet engedni a hétköznapok pórázon tartott kísértéseit és ki lehet engedni az ördögi boogie-t a lábakból.
Nem is értem, hogy annak idején a hisztéria kezelésére miért nem házibulikat csináltak mondjuk, de nem a visszafogott szalon-matinét, hanem olyan dübörgős csavarintósat, amivel kifordul az épület négy sarka önnön magából.

Viva la friday night!

Megint elővettem Steinbeck Édentől keletre címűjét, és gondolom nem árulok el vele újdonságot, hogy ezúttal teljesen más részletek ragadják meg a figyelmem, mint első olvasatra. Tetszenek a változások, amiken a karakterek mennek keresztül, a megoldókulcsok, amiket használnak, és a stílusjegyek, amik miatt mások ők, mint a többiek- és élvezem felfedezni a szereplőkkel láttatni kívánt kasztot / embercsoportot / kor sajátosságokat / kiszélesített vonalakkal ábrázolt jellemeket.

Mint amikor friss zellerszárat rágcsálsz, és a semmi máshoz nem hasonlítható íz szétárad a szádban; hát ilyen érzés Steinbeck könyvét olvasni; szétárad a vénákban, és gyökeret ereszt, hogy aztán időről időre belülről lüktető érzésként, mintegy varázslattól vezérelve leemeld a polcról, hogy szemeiddel felfald a betűit újra és újra. Mint oxigén palackból lélegezni a magaslaton, hát ilyen érzés, és bevallom, sosem volt szimpatikus, ha valaki nem olvas vagy csak nagyon ritkán, hát férfiak, miért vontok meg magatoktól ilyen szellemi táplálékot?

Én nem csatolok pórázt erre a képződményre, akkor sem, ha egy szóval megrajzoltuk ezt a határtalan kört, amit körénk fontak a napok, hetek, vagy két hónap is talán, óvatosan bánnék a mozdulatokkal, csak úgy, mint amikor idegen lakásban éjjel arra ébredsz, hogy nagyon ki kell menned, és a vaksötétben tapogatózni kezdesz, "csak nehogy nekimenjek valaminek" -gondolod, és igyekszel felidézni táncmozdulatokat és filmjeleneteket, ahol riasztót bekapcsoló lézersugarak közt kell átbalettozni anélkül, hogy valami végzetes történne.

 Az eső illata is megfakul lassan, és átveszi helyét egy olyan napsugár, ami arcot simogatva ébreszt édesen, és magához ölelve csak annyit súg füledbe: "jó együtt ébredni veled". De messze van még azért ez az ábránd, vagyis ki tudja, hát fejtsék meg e rejtvényt azok, kik jobb tudósok nálam, én inkább csak döntési stratégiákat hallgatok, angolul is, mert úgy jó, és nézem, ahogy egy fakeretes táblára krétával diagramok készülnek, hát így élünk mi mostanság, és így lettem az, akinek már korábban lennem kellett volna, csak hát nem melletted, elhagyott kedvesem, norvég és svéd szociológusok is megállapították már, hogy több időre van szükség egy ilyen nehéz döntés meghozatalához, hát mi is elsiettük, igen, még annak idején, mikor még pelyhes volt az állad és simább a bőr a kézfejemen, hát sok szerencsét nekünk külön, kéz és lábtörést, hogy szebb napokat hozzon mindkettőnk jövője, kedvesem.

Ahogy ma reggel felnéztem a könyvemből a metrón és végignéztem az arcokon (főleg nőket láttam), megláttam azt az ősi sorsot, béklyót, láncot, amit mi, a gyöngébbiknek csúfolt nem hordoz, s azt is megértettem, miért mondanak "esendőbbnek" minket, holott mindez csupán félrefordítás, nézőpontbeli kérdés, fájdalmasan soviniszta hozzáállás. Mert szeretni akarunk, ölelve lenni, suttogások célszemélyei, és játszmák nélküli, tiszta érzések paplanai, lepedője, kék egei, friss füvet a rétről felcsippentő ficseri fecskéi.

 Nőnek lenni olyan nehéz, ezekkel a béklyókkal, vagy, ha pedig leveted őket, hát ott marad a hiány, mint egy kirántott fog után, üresen, tátongón, sokaság által körülölelt semmi.

Apa nélkül lenni, férfi nélkül lenni, férj nélkül lenni, egyedül nőnek lenni..vagy elhitetni magaddal, hogy mindezekre nincs is szükség, és ahelyett, hogy külső érzelmi megerősítésre várnál, lennél inkább független, kötetlen, és igen, egyes egyedül.

w/o any words

Mint amikor szétcsavarozol egy rácsot, aminek oldalai eladdig egymásnak támaszkodtak; még tart pár pillanatig, míg minden az eredeti helyén, majd lassított felvételben dőlnek oldalra, hogy hangos robajjal földet érjenek a távolságot emelő akadályok.

Sötétben pislogó redőnyök közé rekedt port húzok le az ujjammal lassan, majd ráfújok, s nézem miként gomolyognak tova az ujj-fúratok közül a fakó érzések. Akarok-e hinni a kétkedő hangoknak vagy nyomjam el a belső hangot, ismeretlen eredetűnek címkézve a "honnan ered?" kérdés válaszát...

Szóval az van, hogy olyan spécin megy az önuralom-gyakorlás, hogy a saját lelki tisztogatásom legalább annyira automatizált folyamattá vált, mint a macskának a mosakodás. Akkor ezt most elképzeltem :)

 

Ennyike, hát sokat tesz a rossz tapasztalat, hogy kerülöm, gyomlálom, kiirtom a rossz, beidegződött reakciókat, és mostanra még én, még én is elhiszem, hogy egészen más lehetek(/lettem már most, nagy százalékban legalábbis). Achievement unlocked

Szóval ilyen jelenetek sem csak nálam fordulnak elő olykor, néhanapon, jólvan, megnyugodtam, élet-jelenségeim, úgy tűnik mégsem vagytok egyedülállóan kiakasztó-furák. A kérdés csak az, hogy örülünk, Vincent? :)

gondolataim

Úgy tűnik másnak is vannak hasonló "pillanatai"

Anyával beszélgetni mindig megéri. Lelki helyreigazítás után most már rendben áll a gallérom, köszönöm, és kijelenthetem: a legjobb úton haladok, és élvezem. Minden. egyes. lépést.