Vegyes érzelmek szorít a mellkas enged a szív markomban tartalak, lassítva mozognak a lábak de közelről érzem a szelet, mint kifújt levegőt a nyakszirten, hát nyolc már csak ennyi maradt és én is ott leszek ahol repedhet majd a harang ahol csendet sikít a homok és a fény elengedni a földet mernék én is búcsúzni attól ami fogva tart és zuhanhatnék a felemelő magasba, megállok majd a híd pillérén, annak a vörösnek igen, és onnan kiáltok nektek, hogy szabadságot az azt keresőknek éljenek a szabad lelkű örök kalandorok!