Az a lány vagyok, akinek ritkán áll tökéletesen a haja, általában belenyúl a lakkjába,.mindig van egy kis bőrhibája, és narancsbőre is akad. Az a lány vagyok, aki olykor csak magára kap valamit gondolkodás nélkül, és így megy ki az utcára, emberek közé, akár dolgozni is. Többször van rendetlenség itthon, mint nem, és a szemöldököm sem makulátlan. Olyan lány vagyok, akinek egy étel okozhat úgy orális gyönyört, hogy annak hallható hangot is ad, és (a jó) szex alatt is el tudom engedni magam annyira, hogy transzcendentális élmény legyen.

Amikor kapcsolatban vagyok, rengeteget gondolok a másik félre (talán túl sokat is), ha pedig nem, akkor igyekszem lekötni magam, hogy kitöltsem ezt az űrt. Szeretek este chips-et enni, lehetőleg mogyorós cheetos-t, majd utána rosszallóan nézni a tükörképemre másnap, és a következő napokon azért koplalni, hogy visszanyerjem az eredetinek vélt súlyom.

De mindezen hülyeségek ellenére a lelkemben igyekszem rendet tartani, és elengedni magam. Igyekszem nem rástresszelni dolgokra, és engedni, hogy az Univerzum beáramoljon, és felültessen egy jó irányba tartó áramlatra. De jobb embernek kell lennem. Sokkal jobb embernek. Van pár jó nagy hibám, és nehéz megküzdenem velük. Ilyen például az önzőség. Ha egy adott szituáció kellemetlen nekem, akkor találok valami kibújót, hogy mégse kelljen részt vennem benne, ez például elég sokszor előfordul, és elég sok mindenre ráhúzható (feladatok, előre megbeszélt dolgok). Na ehhez például nehéz hozzálátni, és őszintén szólva nem tudom milyen "gyakorlatot" találjak ki erre, de hát csak jön majd ez magától, végtére is 2016-ot a rálazulás évének szánom, ha már újrakezdtem az életem.