Ahogy az átlátszó üvegen át kinézett, kis ablakot formált kezeivel szeme köré. Leheletétől megolvadtak a zúzmarák, és enyhe moha illat oldódott ki a szilánkokba zárt, megfagyott virágszirmokból. "A remény éltet mindent" -gondolta, vagy tán ki is mondta hangosan, nem tudhatta senki más, csak az őt körbeölelő, láthatatlan indákon függeszkedő lelkek sokasága.
Ihletet ad nekem, pedig mindig elfelejtem, hogy George Eliot valójában nő volt. És ki is írhatna szebben és mélyebben a női lélek mélységeiről, mint valaki közülünk.
Middlemarch, imádom, hogy megvettelek! Alig merem olvasni, hogy maradjon belőle, hisz bőven lesz rá időm szombaton.
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése