5

Ahogy az átlátszó üvegen át kinézett, kis ablakot formált kezeivel szeme köré. Leheletétől megolvadtak a zúzmarák, és enyhe moha illat oldódott ki a szilánkokba zárt, megfagyott virágszirmokból. "A remény éltet mindent" -gondolta, vagy tán ki is mondta hangosan, nem tudhatta senki más, csak az őt körbeölelő, láthatatlan indákon függeszkedő lelkek sokasága.

Ihletet ad nekem, pedig mindig elfelejtem, hogy George Eliot valójában nő volt. És ki is írhatna szebben és mélyebben a női lélek mélységeiről, mint valaki közülünk. Middlemarch, imádom, hogy megvettelek! Alig merem olvasni, hogy maradjon belőle, hisz bőven lesz rá időm szombaton.

Vegyes érzelmek szorít a mellkas enged a szív markomban tartalak, lassítva mozognak a lábak de közelről érzem a szelet, mint kifújt levegőt a nyakszirten, hát nyolc már csak ennyi maradt és én is ott leszek ahol repedhet majd a harang ahol csendet sikít a homok és a fény elengedni a földet mernék én is búcsúzni attól ami fogva tart és zuhanhatnék a felemelő magasba, megállok majd a híd pillérén, annak a vörösnek igen, és onnan kiáltok nektek, hogy szabadságot az azt keresőknek éljenek a szabad lelkű örök kalandorok!

9

Bé olyan kedves volt, hogy elhozta a bookline-tól rendelt könyveimet (és cukin egy zöld almát is hagyott nekem az asztalon), amiket ki akarok vinni magammal, csatlakozásra való várakozásnál legalább lesz mit olvasnom abban az 5,5 órában :)

Még sosem olvastam semmit Eliot-tól, hát épp itt az ideje.

Ne tűnj szendének, ha nem vagy az, ne tettesd, hogy nem tépsz hajat, miközben égsz a vágytól, hogy így tegyél, és végképp, végképp ne tégy úgy, mintha leszarnád, miközben ezen kattog az összes fogaskereked, hiába is próbálod elkendőzni, le vagy leplezve.

Nem tudom, hogy jobb-e ez így most vagy csak rosszabb, mint amikor átszakad a gát, pedig addig olyan jól tartottak a falak, és hát egy pici repedés elég volt hozzá, ahol szűken bár, de szivároghat a víz. Mert hát, mint tudjuk, az a folyékony közeg bárhol utat tör magának, s milyen kitartóan formál vagy rombol(?), farag vagy pusztít, hát ez is persze csak nézőpont kérdése, egy biztos, ma nehezebben alszom majd el, mint bármikor máskor.

Ffffff

Remélem, hogy az Out of Africa Wildlife Park mellett ide is eljutok :) izgi

Az a lány vagyok, akinek ritkán áll tökéletesen a haja, általában belenyúl a lakkjába,.mindig van egy kis bőrhibája, és narancsbőre is akad. Az a lány vagyok, aki olykor csak magára kap valamit gondolkodás nélkül, és így megy ki az utcára, emberek közé, akár dolgozni is. Többször van rendetlenség itthon, mint nem, és a szemöldököm sem makulátlan. Olyan lány vagyok, akinek egy étel okozhat úgy orális gyönyört, hogy annak hallható hangot is ad, és (a jó) szex alatt is el tudom engedni magam annyira, hogy transzcendentális élmény legyen.

Amikor kapcsolatban vagyok, rengeteget gondolok a másik félre (talán túl sokat is), ha pedig nem, akkor igyekszem lekötni magam, hogy kitöltsem ezt az űrt. Szeretek este chips-et enni, lehetőleg mogyorós cheetos-t, majd utána rosszallóan nézni a tükörképemre másnap, és a következő napokon azért koplalni, hogy visszanyerjem az eredetinek vélt súlyom.

De mindezen hülyeségek ellenére a lelkemben igyekszem rendet tartani, és elengedni magam. Igyekszem nem rástresszelni dolgokra, és engedni, hogy az Univerzum beáramoljon, és felültessen egy jó irányba tartó áramlatra. De jobb embernek kell lennem. Sokkal jobb embernek. Van pár jó nagy hibám, és nehéz megküzdenem velük. Ilyen például az önzőség. Ha egy adott szituáció kellemetlen nekem, akkor találok valami kibújót, hogy mégse kelljen részt vennem benne, ez például elég sokszor előfordul, és elég sok mindenre ráhúzható (feladatok, előre megbeszélt dolgok). Na ehhez például nehéz hozzálátni, és őszintén szólva nem tudom milyen "gyakorlatot" találjak ki erre, de hát csak jön majd ez magától, végtére is 2016-ot a rálazulás évének szánom, ha már újrakezdtem az életem.

A mai nap a bekuckózásé. Végre itthon, nyugiban, a csajokkal.

"Welcome to the world of PMS. We kindly ask our passengers to fasten their seatbelts and we wish you a pleasent journey. Enjoy your ride"

Ez a klipp annyira beteg, hogy csak imádni lehet! Igazi túlélőknek! Igen, igen, igen!!!

Egyik batrátnőm (munkatárs) anyukája Münchentől nem messze lakik, és meghívott magukhoz a nyárra. Egy ideje beszélünk róla, most úgy néz ki, hogy júliusban megyünk majd, egy hétre. Gyönyörű hegyek, friss levegő, jövünk!

2016, eddig jó!

Az biztos, hogy a zárójelenetben elhangzó dalt mindenki nagyon várta. Végig ott húzódott a történet szálai között, ott feszült, feszegetett... a végén pedig kioldott. Nem szeretem az operát, de amikor először megszólal a basszus, vele együtt dobban a szíved is, ezt garantálom.

Ifjúság

Még egy nap ülepedés után is nehéz igazán jól elemezni a filmet. A színészi alakítások zseniálisak. A zenék, a helyszínek, képek gyönyörűek. Az érzelmek... őszinték. Mélyek, olykor hántolatlanok, nyersek. De őszinték, és ez az, ami számít. Mert valójában csak az érzelmeink a legfontosabbak ("They say emotions are over-rated. But in fact emotions are only we have").

Ha őszinte akarok lenni, akkor azt is le kell, hogy írjam, hogy bizony voltak benne olyan részek, ahol majdnem elaludtam, de aztán mindig sikerült visszapörgetnie. És valójában ez is csak azt igazolja, hogy ez a film olyan, mint az élet. Kiszámíthatatlanul váltakozik. És persze azoknak ajánlom, akik nyitottak a gondolkodtatós, mélyen belenézős dolgokra. Mert a legtöbb mondanivaló itt nem lesz kristálytisztán kimondva, hanem neked kell kifejtened, a saját képességeid szerint. És igen, talán maradnak majd kérdőjelek.

Amiért tetszik, mert az öregkort és a végtelen magányosságot ábrázolja az érzelmek oldaláról, van itt visszatekintés bőven, megbánás, kíváncsiság, megrendültség. És persze ott van az igaz barát képe is, aki azonban minden közösen átélt emlék ellenére sem tudja kioldani a lélek sóvárgását a(z esetlegesen elvesztett) társ iránt. Van egy zseniális jelenet, a két öreg között, az utolsó 10 percben, ami aztán döbbent csenddel szögez a székhez. Michael Caine pedig ZSENIÁLIS, elhisszük neki, hogy ő már mindent megélt és ért, sok dolgot bán, de minthogy a múltbéli dolgokat jóvá tenni nem tudjuk, így mást ő sem tud, mint újból és újból feltenni magának a megválaszolatlan kérdéseket.

Bár a karmesteri jeleneteitől nem voltam elájulva, szerintem annyira nem volt igazi, ettől függetlenül átélhetőek, szépek voltak a plánok. De az egyéb helyzetekben nyújtott színészi alakítása teljesen hihető karaktert formál, és az előbb említett zsenialitása pedig... hát.. szívet szorító. Szó szerint az.

Azért ... így utólag elkezd egyre jobban tetszeni a film, de...ha súghatok valamit, nálam még mindig az Augusztus Oklahomában viszi a prímet az "Élet-filmek" közt.

Én ezt a filmet még ma megnézem.

Most csak így a semmiből megjelent a szemem előtt, ahogy Apa a Call of duty-val játszik, én meg mellette ülök, és olykor mondom neki, hogy "tölts" vagy "ments". Hallom a zenéjét a fülemben, és azt is, ahogyan ő örvendezve áradozik arról, hogy milyen hangulata van a virtuális világnak, én pedig osztozom az örömében. Havas a táj, és egy kis városkában vagyunk, majdnem minden házba bemehetsz; az egyikben kártyázó katonatisztek, álruhában állunk mellettük és nézzük, ahogy játszanak. Apa magán kívül van attól, hogy a programozók mennyi mindenre gondoltak, "micsoda mesterséges intelligencia" - mondja, és "az arckifejezések, hát most nézd meg, kislányom, micsoda kidolgozottság" (mondta ezt akkor, sacc 5-6 évvel ezelőtt).

És akkor ott van még a vörösbor és a cigaretta kesernyés-szúrós szagának az egyvelege.

Hát ilyenek voltak a mi apa-lánya pillanataink sok sok éven keresztül...

Fogadom..

Terveim 2016-ra:

Romok alól kibányászni veszettnek hitt darabjait,
Annak ami fontos volt vagy úgy érezted, hogy az lehet,
Összeraktad, hogy segíts, de csak magadat mentheted

• azaz: összeszedni magam
• művelni magam, mert az agyam annyira össze van aszódva, hogy az már szégyen.
• azaz: kevesebb mobil, több könyv, kiállítások, művészileg érdemes és elmélyítő filmek
• több kutyás program
• több koncert
• lakás dekorálás (főleg a hálóra férne rá a kikupálás, mert gyötrelmesen sivár)

Úgy várom Amerikát, hogy nehéz nem erre gondolnom állandóan, pedig olykor mégis sikerül teljesen elfelejtenem, igen, persze ez így most elég ellentmondásos, de:

"Egyetlen érzés túlórázik a mellkasodban és nem pihen,
Elmagyaráznád, kikiabálnád, nem bírsz a szóval Tudom Milyen..."

Azt hiszem most már értem a találkozás miértjét, HS7 után lehet megtaláltam a betöltő űrt, és ez a Vad Fruttik, de azért ezt még megemésztem magamnak, mert nem akarok sablonos lenni, meg ismételni önmagam. De megvan bennük a tűz, a plusz, a Sarkcsillag, és az a fejet hátradöntős érzés, amikor magadba szívod a reflektorok fényeit és a pillanat dübörgő basszusait, miközben felcsatlakozol arra az összenergiára, ahová a tömeg extázisa emel.

.

1229 avagy feljegyzések az utókornak

"Van, amikor arra vársz, hogy a szíved utolérje az agyad"