Úgy szeretném, ha végre értelmet nyerne életem rejtvénye. Ha végre megkaphatnám a válaszokat a kérdésre, a nagy miértre. Mi vajon az életutam, mi az én rendeltetésem, van-e egyáltalán vagy mindannyian jelentéktelen porszemek vagyunk csupán, s csak a nagy gondolkodók, mint Einstein vagy épp da Vinci viszik előre a világot, mi pedig azért kellünk, hogy kitöltsük a hiányzó űrt, hogy azért mégiscsak forogjon a szerkezet?

Nehéz elfogadni, hogy az ember jelentéktelen az Univerzumban, hisz végül mégiscsak létrejövünk valamiért -hát csupán tündérpor lenne-e, önámítás, hogy mindez ér is valamit?

Szeretnék pozitívan hozzáállni az emberekhez, de sokszor a negatív reakció az elsődleges, nem látok jót az ismeretlenekben, bezártam az ablakokat is, és szakembert hívtam, hogy legyenek biztonsági rácsok is.