Úúú, akarommmm! Nem a sznob képeket és embereket, nem a rongyrázást, csak azt az érzést, ahogy a hajóval siklasz a tengeren, hol az orr- hol a fővitorlát feszíted meg, vigyázol a bummra, nehogy fejbevágjon, kormányzol, élvezed a szelet és a vizet, és a szabadság ősi érzését. Mmmmm...akarom!

Fog

Mondhatni "fincsi" egy érzés, hogy a negyedik, eleddig félig kibújt bölcsességfogam már harmadik napja nyújtózkodik a helyén, és teljes egészében szeretne elhelyezkedni az alsó fogsoromban. Igaz, hogy erről az én véleményemet meg sem kérdezte (nyilván, mert engedélyt azt nem kapott volna, sőt!), de azért az ezzel járó folyamatos, szűnni nem akaró kellemetlen fájás azért már mégiscsak sok (pláne, hogy egyidejűleg jött a "pirossal jelzett" napokkal, ezazzz, kínozz még, mazo vagyok bébi, ne kímélj. Ne akarj már egészen kibújni, jó voltál félig kinőve is, már így is rohadt bölcs vagyok (már ha a bölcsességfogak számát tekintjük mérvadónak), szóval abbahagyhatná az izgést-mozgást-zizegést.

A zene hatalma

Amióta nővérem mutatta ezt a számot, azóta nem tudok lekattanni róla. Vaúúúúú, annyira hihetetlen élmény, mintha visszavinne az előző életedbe, tiszta libabőr vagyok tőle!

Háhá! Pont egy éve írtam Kuc (klikk) címmel arról, hogy mennyire nem tudom elképzelni, hogy összeköltözzek valakivel, meg hogy azért el kell telnie egy időnek ahhoz, hogy összebútorozzunk. Végülis, azóta, hogy összejöttünk, minden nap együtt alszunk (három alkalmat leszámítva), és egy hónapra rá már bútorostul hozzám költözött. :) Élet.

Ha tudja valaki, hol lehet kutyáknak rénszarvas agancsos fejpántot venni, szóljon légyszi! :))

Jó reggelt mindenkinek!

PCAS

Én tudom, hogy az állatokkal való foglalkozás sok időt, gondoskodást, energiát vesz igénybe, de ha a fészbúkra percenként tudnak kipakolni mindenfélét, akkor nem értem, hogy az a cikk, ami állat-életeket menthet, miért nem olyan fontos, hogy kitegyék a honlapjukra, pedig az aktualitása miatt pont abban a periódusban járunk, amikor már égető lenne, hogy publikálják.
 Egyáltalán nem egóból írom ezeket a sorokat, hanem azért, mert ha a cikk hatására akár eggyel kevesebb "megunt", kidobott állat lenne, már érdemes volt megírnom. Írtam egy ösztönző levelet a szervezetnek, hogy ha nincs rá idejük ezzel foglalkozni, megértem, csak akkor továbbítanám máshová az irományt.

Tegnap feltettük a világító bolygókat és csillagokat, ügyelve a Naptól (nálunk a fakeretes, kerek órától) való távolságra. A csillagokból kitettük a plafonra a Cassiopeiát, és kijött a Kisgöncöl is :) Hihetetlen, hogy ilyen apró dolgok milyen sokat tudnak jelenteni.

 A tél oka lehet, hogy reggel a Neo Fm-et hallgatva mindig gombóc kerül a torkomba, amikor rászoruló gyerekek leveleit olvassák fel, akik röviden vázolják, hogy milyen rossz körülmények között élnek, és arra kérik a "Jézuskát", hogy segítsen nekik, hogy idén a szüleiket/nagyszüleiket meg tudják lepni valamivel.

Igaz, aztán a készülő könnyek rögtön visszaszaladtak helyükre, amikor a Bumerángban a bunkó Boros-Bochkor páros dögökként beszélt a kutyákról, az sms-eket beküldőket pedig lefikázták ("biztos nincs más barátod" és hasonló kedves szövegekkel).. Értem én, hogy az állatokat nem szeretők ellentáborai az állattartóknak, akik ugye nyilván más dimenzióból látják az élőlényeket, de azért ez talán mégis sok! Felháborító volt a műsor, és nem az elfogultságom, hanem amiatt, hogy nem bírtak objektívek, de legalábbis kevésbé bunkók lenni.

A mai nap képekben

PLUSZ voltunk a Hungarocomix Képregénykiállításon, és a WAMP-on is.

Derűs

Végre péntek van! Alig várom a hétvége sok-sok történését! Tegnap voltunk játékboltban, vettünk két játékpisztolyt, olyan világító csillagokat és bolygókat, amikre már nagyon-nagyon-nagyon régóta vágyom (fel lehet ragasztani a plafonra az egész Naprendszert), és egy társast. Hazaérve játékból lődöztük egymást és Chilit játéklövedékekkel (pálcika, a végén tapadókoronggal), aztán lent találkoztunk apussal és Taival, kergetőztünk Chilivel fél órán át, aki nagyon élvezte, hogy Tai, Malcolm és én is el akarjuk kapni, nála volt a csipogó labda, azt kellett elvenni tőle. Egyfolytában persze csipogtatta a szájával, mintha cukkolna bennünket, és a végén persze mindeni jól elfáradt. Igen, még Chili is.
Ez egy jól induló péntek, és már alig várom, hogy kipróbáljuk az új társast, amit vettünk, hogy holnap kibringázzunk Békásra (igaz, könyvtárazni), és aztán este talizzunk Hugiékkal, vasárnap meg valami alternatív program keretében kiránduljunk együtt.

Fura

Ezen a héten, úgy szerda-csütörtök tájt az ismerőseim közül mindenki azt hitte, hogy az előző nap van. Én szerdán csodálkoztam rá, hogy "miii, szerda?? Az nem lehet, ma kedd van!", Malcolm csütörtökön mondta mosolyogva, épp csak, hogy nem tette hozzá, hogy te kis csacsi: "nem, ma szerda van". És mondom, még mások is beálltak a sorba (apu, munkatársak). Valaki ellopott egy napot a hétből! De legalább előbb lett hétvége :P

7 months

Hét hónap 

Annyira cukiii, hogy mééég!

Eltérő nézetek

Az "Eltérő nézetek a nemek társas viselkedésének különbségeiről" tételt tanulva alapvető igazságokra találtam. Noha legfőképpen a feminista nézetek jelennek meg az ezzel foglalkozó szakirodalomban, azért természetesen helyet kap a konkurencia is, avagy a férfiak ellenvetése. Azért elgondolkoztató, hogy mindössze 1970-ben hangzott el legelőször az a szó, hogy "szexuális zaklatás", egy bírósági tárgyaláson, és ez volt a legelső, közhasználatba (és szótárakba) is bekerülő, nő alkotta szó.

 Minthogy a nők alapvetően csak elég későn kaptak fel- és megszólalási lehetőséget (nem beszélve a publikálásról), így beszélhetünk az ún. elnyomott csoport szindrómáról, ami még napjainkban is létező jelenség. Ugyanis. Kutatások bizonyítják, hogy egy férfi sokkal nagyobb hitelt ad annak, amit egy másik férfi mond, mintha ugyanazt egy nő szájából hallaná. Nem beszélve arról, hogy noha olykor maga a kifejezéssel illető sem tudja a szó valódi jelentéstartalmát, előszeretettel használják a "feminista" jelzőt azokra a nőkre, akik magukról és nőtársaikról nem a konvencionális felfogás szerint beszélnek, hanem egyenjogokkal bíró lényekként.

 Egy másik kutatás 59 képregényt vizsgált meg, ebből mindössze 18-ban szerepeltek női karakterek, s közülük is mindössze tízen szólaltak meg bennük. Ezen mondatok pedig inkább tétovák, gügyögőek, és az "édes, csini" kifejezésekhez hasonló jelzőkkel tarkítottak. Az ezzel foglalkozó tudós, Cheris Kramarae azt is megállapította, hogy azokat a nőket, akik a "tréfának" ezen formáját nem értékelik, a férfiak a humortalanság vádjával címkézik, vagy egyszerűen csak egy legyintéssel kísérve ennyit mondanak: "Ugyan, lazíts már!". Azért...ez elgondolkodtató, nem igaz? Én nem vagyok a szó szoros értelmében vett feminista, de azért hitelt adok az ilyen ténymegállapításoknak.

Tegnap este a lépcsőházba érve Malcolm a kezembe adta a kulcsot, és úgy tett (amúgy elég hihetően), hogy ő a kutya pórázának igazításával és a kapu bezárásával lenne elfoglalva. És akkor benyitva a lakásba, ott állt karácsonyi fénnyel kivilágítva, masnikkal a kerekén és a vázán a megjavított Főnix. Végre megint mehetünk esti bringázásokra!

Brave

úúú, már nagyon várommmmmm!!!

Boldog Mikit mindenkinek!!

Tegnap elrohantam a Lehel piacra sütiért, mert mégiscsak némiképp ünnepi alkalom ez -az én felfogásom szerint. No meg persze vettem pár édességet és helyes kis piros csomagocskát gyártottam, amit reggel Malcolm cipőjébe csempésztem. Fura..két napja kérdezte, melyik nap van ez a Mikulásos..mondtam, hogy 5-éről 6-ára virradólag.
 Életemben először van úgy, hogy még egy db mandarin sem volt reggel a csizmácskámban. Egy szem mogyoró sem, vagy egy 10 forintos csokika. Rosszul esik, a fenébe is. Nem gondolt rám.

A mostani hétvége úgy telt el, hogy a két napját négynek éreztük. Fura újra visszazökkenni a munka világába, de ez nem panaszkodás, csupán afféle álmos szemdörgölés. Várom már a karácsonyi szünetet, még akkor is, ha utána már tényleg nagyon gyomorösszehúzósan közel lesz az államvizsga időpontja. A metrón munkába jövet azon gondolkoztam, hogy ha mindezt sikerül tényleg végigcsinálni, akkor meglesz a 3 éve áhított diploma. Más kérdés, hogy mit kezdhetek majd vele, de legalább a szülőknek megnyugtató lesz, és úgy már talán ők is könnyebb szívvel veszik a külföldre utazási vágyunkat.

 Tegnap már megkaptuk anyutól az "én csak annyit kérnék, hogy még olyankor legyen unokánk, amikor tudunk vele focizni meg futkározni", és az "elgondolkozhatnátok a fecske programon" mondatokat. Nagyon ellene voltak annak, hogy elmenjünk, de végül sikerült őket meggyőznünk arról, hogy ez minden vágyunk, mert világot akarunk látni, és nem úgy, hogy itthon élünk és amikor megtehetjük, akkor kiutazunk egy-egy országba. Mert csak ott élve ismerszik meg igazán egy adott kultúra. Ettől függetlenül persze akárhogyan másképp is alakulhat, de egyelőre minden lépésünket ennek jegyében tesszük, szem előtt tartva a célunkat. Azt persze sosem szabad elfelejteni, hogy az Élet bármikor közbeszólhat.

 A hétvégén megnéztük a Rumnaplót, ami nagyon jó volt, és ajánlom mindazoknak, akik a filmek üzenetét is keresik és nem feltétlenül csak a képi világ (vagy éppen maga a főszereplő) miatt ülnek be a szélesvászon elé. Puerto rico kontrasztjaival ábrázolt társadalomkritika, a jófiúk és a gazemberek harcának egy változata. Ettől függetlenül nem tudom, hogy beültem volna-e rá, ha nem a helyes Depp kolléga játszik benne. Tény, hogy ő volt a rendező Joker lapja (a mögöttünk ülő két csaj a film végén 5 percig vihogott, és egymással megvitatták, hogy nem is értik, hogy miről szólt a film, de Johnny még mindig olyan ellenállhatatlanul szexi, hogy miatta megérte).

A PCAS- es csaj továbbra sem tette fel sehová a cikkem, bár gondolom el van havazva (azért mégiscsak egy Állatvédő Szervezetről beszélünk, ahol rengeteg a tennivaló), de tekintve, hogy az aktualitása csak karácsony idejére szól, talán lehet, hogy egy ici időt kéne rá szánnia, végtére is az emberek már elkezdték gyártani az ajándékötleteket... na mindegy, nem türelmetlenkedem, végtére is még csak 5-e van. :P

ajjj, annyira édesek!

"Mert a Karácsony a fa alatt dől el"

-írja egy utcai plakát, és én olyan ideges lettem erre, hogy azt hittem, menten felkiáltok mérgemben. Milyen embereket nevelünk? A karácsony a fa alatt dől el? Már miért? Nem attól lesz szép a karácsony, hogy mi az ajándék, hanem az, hogy hogyan adod. Vagy ezek szerint mindegy, hogy egész nap veszekedett a család, ha a fa alatt "trendi" ajándékok lapulnak?
 Az eszem megáll, mit meg nem enged magának egy-két cég, ez egyenesen felháborító. Nem csak mert az egyébként is vásárlás-centrikus lakosságot méginkább ebbe a tévhitbe ringatják, de a gyerekeket is erre kondicionálják.

 Még rémlenek azok a középiskolai napok ünnepek után, amikor mindenkinek egyesével(!) el kellett mondania, hogy mit kapott ajándékba. Ennél undorítóbb szembesítést el sem tudok képzelni. A hagyományos felfogásban nevelkedett gyerekek, akik egyébként örültek az apró, de teljes szívvel adott ajándékuknak, ennél a pontnál biztos, hogy szégenykeznek majd, amiért ők nem mondhatják el, hogy síelni volt az egész család, hogy hintalovat vagy robotkutyát, a legújabb divat szerinti ruhákat, játékszettet vagy tudomisén mit kapott. Mert őszintén, melyik az a gyerek, akiben ne ébrednének fel irigykedő gondolatok?

 Ma reggel Chilivel elmentünk az ovihoz, mert villámtalink volt anyuval. A zöld kerítés mellett a következő apa-lánya között zajló párbeszéd fültanúja voltam.
Kislány: Apu, te mit kérsz a Mikulástól?
Apuka: Hogy legyen több pénzünk.

Noha nem bölcs döntés külső alapján ítélni, azért sok információ kiszűrhető belőle. Az apukán látszott, hogy valószínűleg tényleg nem veti fel őket a pénz, amire kopottas és avitt ruhái utaltak, a kislány viszont esztétikus és tiszta (nem márkás) ruhát viselt. Valószínűleg a kislány féltett kincs náluk, a szemük fénye... de kirángatni a valóságba ennyi idősen...nem biztos, hogy a legbölcsebb döntés. Ő még élvezze csak a gyerekkor álomvilágát, ne ébresszék rá a valóságra, ne tegyék az ő vállára a felnőttek aggodalmait. Nekem ez a véleményem.

No, úgy néz ki, hogy publikálni fogok a PCAS Állatvédő Szervezetnek. Természetesen segítségből, mert miután körbenéztem a honlapjukon, láttam, hogy a sajtószobájuk augusztus óta feltöltés alatti stádiumban áll. Elküldtem nekik egy régi, de tegnap átdolgozott írásomat, ami az "Életet ajándékba" címet viseli, és a karácsonyi ajándékozás-örökbefogadás kérdéskörét taglalja.

 Ha igényt tartanak rá, akár az "Egy kutya naplója" c. blogomat is felújítanám, felajánlva nekik az ott írtakat. A különböző médiumoknak, mint amilyen a blogfelület is, rejtett és igen nagy ereje van véleményem szerint, s ha ezáltal akár csak egy állattal kevesebbet dobnak ki az utcára, már elértem valamit.