Az eszem megáll, mit meg nem enged magának egy-két cég, ez egyenesen felháborító. Nem csak mert az egyébként is vásárlás-centrikus lakosságot méginkább ebbe a tévhitbe ringatják, de a gyerekeket is erre kondicionálják.
Még rémlenek azok a középiskolai napok ünnepek után, amikor mindenkinek egyesével(!) el kellett mondania, hogy mit kapott ajándékba. Ennél undorítóbb szembesítést el sem tudok képzelni. A hagyományos felfogásban nevelkedett gyerekek, akik egyébként örültek az apró, de teljes szívvel adott ajándékuknak, ennél a pontnál biztos, hogy szégenykeznek majd, amiért ők nem mondhatják el, hogy síelni volt az egész család, hogy hintalovat vagy robotkutyát, a legújabb divat szerinti ruhákat, játékszettet vagy tudomisén mit kapott. Mert őszintén, melyik az a gyerek, akiben ne ébrednének fel irigykedő gondolatok?
Ma reggel Chilivel elmentünk az ovihoz, mert villámtalink volt anyuval. A zöld kerítés mellett a következő apa-lánya között zajló párbeszéd fültanúja voltam.Kislány: Apu, te mit kérsz a Mikulástól?
Apuka: Hogy legyen több pénzünk.
Noha nem bölcs döntés külső alapján ítélni, azért sok információ kiszűrhető belőle. Az apukán látszott, hogy valószínűleg tényleg nem veti fel őket a pénz, amire kopottas és avitt ruhái utaltak, a kislány viszont esztétikus és tiszta (nem márkás) ruhát viselt. Valószínűleg a kislány féltett kincs náluk, a szemük fénye... de kirángatni a valóságba ennyi idősen...nem biztos, hogy a legbölcsebb döntés. Ő még élvezze csak a gyerekkor álomvilágát, ne ébresszék rá a valóságra, ne tegyék az ő vállára a felnőttek aggodalmait. Nekem ez a véleményem.
4 csiripelés:
nekem az a véleményem, hogy ma már hintalónak nem örülne egy fél gyerek sem. "hiszen ez nem is póni!!" üvöltéssel csalódottan-sértődötten a szobájukba vonulnának...
teszem hozzá azt sem veszik észre, hogy saját szobájuk van. én a bátyámmal 13 éves koromig egy szobában aludtam, ettem, bunyóztam. És?? ... ehh.
az apukáról meg csak annyit, hogy tipikus magyar, elkeseredett ember, nem vetheted a szemére, hogy ezt válaszolta. szegény.
én azt kérem idén a mikulástól, hogy a krampuszai verjék szét a parlamenti pártokat. :D valamennyit. :D (nos, ez is magáért beszél...)
Nekem pedig az a véleményem, hogy sok a puffogás meg az "agyameldobom"-ozás, a kiakadás. A sok hülye plakát meg reklám pont erre van, és így pont el is érik a céljukat... Megszámlálhatatlanul sok dolog van az önfelhúzásra alkalmas szóösszetételeken és mondatokon kívül, amikkel örömteli módon lehet foglalkozni.
Why don't we..? :)
Ugyanakkor azt is ugyanúgy megszólom, hogy én megszóltam bármit is, mert hol máshol írja ki az ember magából a gondolatait, ha nem egy blogon? Hát mit pofázik itt bele egy Bí nevezetű okostojás a dolgokba? :)
Inkább olyan jelleggel próbáltam (volna) az előbbi hozzászólást megírni, hogy azt érzékeltessem: örülnék, ha vidámabb lennél picikét - tudod mit? én ezt kérem a Mikulástól és a manócskáitól!
Drága Bí! A világ körülöttünk megijeszt. Javaslom a Rumnapló c. filmet Johnny Depp-pel, ami egy kőkemény társadalomkritika is, és idézném a filmben is elhangzott Oscar Wilde idézetet: "Ezek mindennek tudják az árát, de semminek sem az értékét".
Ezeknek a plakátoknak szerintem nem az a céljuk, hogy kiakadjunk, ők a tömegfelfogást és -érdekeket szolgálják ki. Mert sokan a fa alattiból mérik le az általuk szeretetnek hittet.
Ettől függetlenül nem kell félteni az én százwattos mosolyomat, mert villantgatom jó párszor minden egyes nap :) Remélem te is!! :P
Megjegyzés küldése