Minthogy a nők alapvetően csak elég későn kaptak fel- és megszólalási lehetőséget (nem beszélve a publikálásról), így beszélhetünk az ún. elnyomott csoport szindrómáról, ami még napjainkban is létező jelenség. Ugyanis. Kutatások bizonyítják, hogy egy férfi sokkal nagyobb hitelt ad annak, amit egy másik férfi mond, mintha ugyanazt egy nő szájából hallaná. Nem beszélve arról, hogy noha olykor maga a kifejezéssel illető sem tudja a szó valódi jelentéstartalmát, előszeretettel használják a "feminista" jelzőt azokra a nőkre, akik magukról és nőtársaikról nem a konvencionális felfogás szerint beszélnek, hanem egyenjogokkal bíró lényekként.
Egy másik kutatás 59 képregényt vizsgált meg, ebből mindössze 18-ban szerepeltek női karakterek, s közülük is mindössze tízen szólaltak meg bennük. Ezen mondatok pedig inkább tétovák, gügyögőek, és az "édes, csini" kifejezésekhez hasonló jelzőkkel tarkítottak. Az ezzel foglalkozó tudós, Cheris Kramarae azt is megállapította, hogy azokat a nőket, akik a "tréfának" ezen formáját nem értékelik, a férfiak a humortalanság vádjával címkézik, vagy egyszerűen csak egy legyintéssel kísérve ennyit mondanak: "Ugyan, lazíts már!". Azért...ez elgondolkodtató, nem igaz? Én nem vagyok a szó szoros értelmében vett feminista, de azért hitelt adok az ilyen ténymegállapításoknak.
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése