Tegnap a lányokkal a Bobekben söröztünk, és természetesen hoztuk a szokásos formánkat. Mert akármennyire is visszavonhatatlanul felnőttünk, a hangulatunk egymás körében még mindig a régi.

Hazafelé bőrig áztam, de úgy tényleg, istenesen, mert persze ernyő, az nem volt nálam. De nem érdekelt, és mindenki megrökönyödésére táncolva és dúdolászva sétáltam a zuhogó esőben. Végül csak beértem a lépcsőházba... nyitom az ajtót...

Meggyújtott gyertyaáradat fogad; az előszoba fogasáról, a lámpáról, a polcokon, az éjjeliszekrényen, a cserépkályhán, mind ott lobognak.. a szoba közepén asztal, rajta két tányér és két borospohár.. Malcolm jön, köszönt, sajnál, hoz törölközőt, gyors tusolás, és már jön is, odavezet az asztalhoz, kihúzza a széket, betolja alám, bort tölt és hozza a mozzarella-paradicsom-rukkola saláta díszítette tálat ("csak mert este 6 után már nem szoktál enni" -mondja), és Sinatra dalaival kísérve megvacsorázunk, nekem pedig kb 1 órába telik, míg felocsúdom, hogy ez most itt tényleg egy romantikus vacsora gyertyafénnyel..

Azt hiszem, megtartom :)