Emlékezni fogunk rád. Nem úgy, ahogy az elmúlt 2 évben láttunk. Hanem úgy, amikor dobos tortát sütöttünk, vagy mikor az isteni grízes mézesedet majszoltuk közösen. Mikor rólad beszélgettünk.

Nem fényezem magam; túlságosan is kevésszer találkoztunk. Kevesebbszer, mint kellett, mint lehetett volna. De talán egy dolog vigasztal: hogy most már szabad vagy.

pszt! -avagy ne szóljatok a köpcösnek! :)

Tegnap az Ikeában voltunk, hogy beszerezzük a hiányzó ajándékokat. Természetesen nem tudtuk megállni, hogy magunknak ne vegyünk dolgokat, így bekerült ez-az (mondjuk mentségünkre; tényleg szükség volt mindegyikre). No, már épp mindenkinek megtaláltuk a keresettet, amikor Bé szeme megakadt egy szőnyegen. 13ezer, csíkos, színes. Hogy ez milyen jó lenne hozzánk, Ré, ennek olyan jó színei vannak. Épp egy ilyen hiányzik a nappaliból! Ha átjönnek a nővéredék, ezen aztán mászkálhat a Lui! Vagy ha társasozni akarnánk, hát csak lefeküdnénk oda, tökéletes terep a játékra!! Vegyük meg magunknak, na, meglátod, jó lesz!

Húzom a szám; ne már, miért most? Gondoljuk át még egyszer, nem biztos, hogy ez kell nekünk.
Természetesen a szavaim ekkor már nem találtak célt, mert mint egy csillogó szemű kisgyerek, ő már eldöntötte: az kell. Bármi lesz, bárhogyan is kell meggyőznie, ezt mi márpedig hazavisszük.

 Többször is el kellett mennünk mellette, megnézni alaposan. Bé, biztos, hogy kell ez nekünk? Illik ez egyáltalán a nappaliba?
IGEN, szuper lesz, olyan vidámak a színei, lepjük meg ezzel magunkat, megérdemeljük, naa!

Hátjó...

Fél városon átcipelés (két metró + 15 perc séta). Otthon nagy lelkesen kigöngyöljük...majd 1 perces néma csend, mint a Himnusznál.

"Hát....ezt elb..tam. Ez nagyon gáz"

Nos... rikító színű szegély, túl erős színek (amik az Ikea környezetében annyira nem érvényesültek, a nappalinkban túlzottan is). De hát ő mondta, hogy úgy akarja, és hogy milyen jó lesz. De akkor most mi legyen? Gyorsan fel az ikea honlapjára, áruvisszavét feltételei, részletes leírása:
Kicsomagolt áru esetén az ár 70%-át áll módjukban csak visszatéríteni. Hát kössz. Nincs kedvem 4000 HUF-ot kiadni azért, hogy visszavegyék, azért, mert rossz döntést hoztunk (khm..hozott, de hagyjuk :) ).

Nos...Ez a története annak, hogy a mi kivételezett kiskutyánknak milyen jó dolga is vagyon :) Így került ugyanis a rikító, 13ezer forintos szőnyeg az ágyunk alá, ami történetesképp Hegyesfül kedvenc pihenőhelye. Az első kipróbálástól fogva imádja, és azóta alig látni az ágyalatti területen kívül. Legalább puhán fekszik. :)

"lehetne, hogy holnaptól itt kapom a reggelim is?"

Azt gondolom, igazán együtt tudnék élni azzal, ha nem kéne annyiszor exDébe futnom, mint az elmúlt másfél hónapban.
És mondjuk azt sem értem miért hiszi, hogy ha felhúzza a kapucnit, de közben frontálisan az arcomba bámul, nem ismerem fel. Mert hát de.

Már a második ember jön hozzám oda, hogy a T-com-os (Quimby-s) reklámban én vagyok-e :)
Az egyik egy kutyasulis ismerősöm, aki fogadott(!!!) rá, hogy az én vagyok. Pedig még tudja is, hogy hegedülök, az ő hangszere meg klarinét (vagy inkább oboa), de hát gondolta a reklám kedvéért...

a jobb szélső lennék "én" :)

Haha, ez azért vicces.

Szeretném, ha már esne a hó. Sűrű, légies pelyhekben. Olyankor lecsendesedik a világ, és csak a megfagyott víz lehelletnyi súlyának érkezését hallani, ahogy suttogva a kabát rostjaira hullnak.
Hatalmas hóréteget szeretnék, hogy elfedje -ha csak napokra is- az utak porát, feledtetve az összes földi gonoszságot. Fehér havat szeretnék, réteket ellepőt, amibe belehuppanva hókutyát hempergünk Hegyesfüllel. Csöndet szeretnék.

Van két volt osztálytárs, akik most töltik a nászútjukat, Thaiföldön.. naponta posztolnak olyan képeket, ahol elefánthátra szerelt fa ülőkén utaznak (az "irányító" kezében éles! szerszám), meg benyugtatózott tigrissel fotózkodnak. "Húdebátor"...
Az ilyen embereket nem hogy irigyelni nem tudom, de teljességgel lenézem! Mert a) sznobság! A végtelenségig! b) menjenek vezetett szafarira, ahol VADON élő oroszlánokat látnak, meg elefántot, meg zebrát, krokodilt, stb. Na az menő. Nem az, hogy egy leszedált állat mögé/mellé fekszem pózolni..

Ezektől ugyanannyira kiakadok, mint a delfin show-tól. Vadon élő vízi emlősöket, akik naponta kb száz kilométert megtesznek, pici élettérre zsúfolnak össze, és arra kényszerítik, hogy fejet hajtva az embernek, némi jutalomért csinálják a showt. Hát csoda, hogy többször is előfordult már "baleset" ezekben az akváriumokban, ahol -nyilván- a tréner húzta a rövidebbet? (bár inkább az idomár jelzővel kéne illetnem őket, fajsúlyos a különbség a kettő közt).

Hát szóval gratulálok, hogy ilyeneken élvezkednek emberek, miközben eszükbe sem jut, hogy valójában mit is támogatnak mindezzel...

Ahogy közeledik az év vége, egyre lassabbnak érzékelem az időt. A fene essen a relativitás elméletébe, igazán lehetne, hogy ilyenkor felgyorsul, a szabadság alatt pedig lelassul. Így lenne fair.

U.i.: az Éjfélkor Párizsban c. film sokadjára is elámít, egyszerűen imádom Woody Allent rendezőként!