Ízlelgetem a szót, nyelvem hegyére rakom, majd a fogaimhoz koccintom, mint jégkockát szokás a margaritából. Felnőttnek lenni annyit jelent, hogy másnap nem próbálsz úgy tenni, mintha nem is ittál volna sokat. Még akkor sem, ha összenyomott az ágy és az arcodban barázdákat hagyott saját tulajdon karod. Még akkor sem, ha apró szilánkok peregnek lefelé a halántékod belső oldaláról minden mozdulatodra, és még akkor sem, ha... de hisz úgyis tudod, mit ragozzam, hát íme, gyónd meg bűneidet önnön magadnak, és temesd el mindet azután, így lesz végtelen a körforgás, a természetből visszajut hozzád, ettől ne félj egyet sem, barátom, azt kapod, amit beletöltesz, hát így isszuk mind a saját vizeletünk voltaképp, mint az űrhajósok szükség esetén. Szép kis világ, üdvözöllek, biztos itt akarsz-e megszállni vagy keresel inkább egy másik bolygót?

Utoljára a citromkarikát hagyta, és nem érdekelte szokás-e egyáltalán. Élvezettel szívta ki a savanyú levet előbb, majd miután lefejtette a gyümölcs húsát a héjról, elégedetten csettentett a nyelvével.