"Nézed a múló idő nyomát az arcokon és ez talál szíven,
Ugye kimondanád, hogy mennyire bánt, ugye kimondanád, Tudom Milyen..."

Még mindig olyan dolgokon kattogtatom az agyam, amin nem kéne, és igazán elengedhetném, amit nem szabadna két kézzel szorítanom. És mégis, minden éjjel és nappal szívemre nehezedik ez a páncél, igen, zavar, mint régi időkben a fűző a lányokat, hogy levegőt is alig kapok, húzd lazábbra a béklyókat kérlek, és ... csak ülök itt és olyan szavakat törlök vissza, amiknek sosem szabad még virtuális papírt sem látniuk. Fogd a kezem, és ugorjunk a szikláról, az alján víz vár minket, ne aggódj, kedvesem, csak ordíts velem, semmi sem számít már- Én vagyok magamnak és senki más, hát merüljünk el ebben a kékesfekete szurokban, ahol elcsitulnak a levegővételek, s közben dübörög a vér és szemhéjam mögött zárt kapukat döngetnek a pupillák. Kimondatlan szavakkal vérteztem fel magam ellened, és így várom, hogy megérts.. "mert tudnod kellene" -mondom hangosan és felnézek az égre, a leheletemmel együtt a titkos kívánságaim is mind füstbe mentek. Ég veletek! -suttogom. -érjetek el egy csillagot, majd hulljatok alá, s talán egy tiszta éjszakán újra látjuk egymást.

Az az igazság, hogy az olyan apró dolgoknak is örülök, mint például hogy beütöttem egy szöget az ajtóba, és az nem repedt szét ettől, hogy megfelelő szöget választottam, ami meg is tartja a díszt, és nem is túl bumszli.
Amerikából hoztam, mert belezúgtam, és megy a lakáshoz, meg a szintén kint vett zuhanyfüggönyhöz, ami olyan igazi tengerparti hangulatot varázsol a fürdőbe.

Na, hát akkor írjuk le. Elmentem Amerikába. 2 hétre. Az ESTA-tól az útlevélen át a szállásfoglaláson keresztül a bőrönd bepakolásáig mindent egyedül szerveztem és menedzseltem. Megmásztam a Grand Canyont, 3 különböző színű homok hagyott nyomot a cipőmön 2 különböző államban, illetve két helyen hó is, 4 helyen láttam az óceánt, benne 15 bálnát és legalább 90 delfint összesen, 3 különböző szálláson aludtam, számtalan ételt kipróbáltam és majdnem megszámlálhatatlan élménnyel gazdagodtam.

Hallottam egy férfit zongorázni a magyar reptéren, láttam kutyakiképzést (vagy legalábbis amit annak hívnak) a Petsmart -ban, igazi hippiket hippibusszal, nem szúrt meg egyetlen kaktusz sem, pedig abból jó sok volt, hallottam vad sakálokat üvölteni éjszaka, láttam kolibrit és hatalmas mókusokat, égig érő hegyeket, majdnem grizzlyt is, de aztán mégsem, random nyugdíjas baseball mecset és arénában igazi hokit, tuningolt autókat és csak úgy méregdrága luxusokat, kilövettem a fülem két helyen is, és felfedeztem, hogy a mikróra még sincs ráírva, hogy ne szárítsd benne a háziállatodat. És még a felénél sem járok, úgyhogy most abbahagyom, mert közben szépen beesteledett, és egyre laposabbakat pislogok, míg a két szőrmók meg itt durmol Taita ágyán, mert Chili persze kitalálta, hogyan is lehet ezt okosba' megoldani. Hajh de szeretem őket!

 

 

 

 

  

  

 

Az a terv, hogy jövőre visszamegyek, csak ezúttal északabbra, Washington államba, ami pont a Kanada-USA határ nyugati részén van. Hát nem lenne rossz a San Juan szigetet megcélozni, de ez még eléggé messze van, és a sok repülés miatt jó lesz nekem Bellingham is kiinduló pontnak. De hát majd még meglátjuk.

Idénre van még pár terv, de egyelőre haladok a mindennapokkal. Lassanként visszaépíteni önmagam nem könnyű feladat, de akarom, hogy menjen. Nem nekem a nehezebb, ez is tény, de azért nem egy fáklyás menet, viszont mindenhez pozitívan igyekszem hozzáállni. 2016, mi ketten sokra vagyunk hivatottak!

Most úgy vagyok vele, hogy mit nekem az a plusz x kiló, amit felszedtem, de egy a fontos, hogy ma például telihold van, és egymilliószoros nap is, és jó, hogy ezt a nap végén tudtam meg, mert ez még jobban felvidít, ugyanis ma szuperjó kedvem volt és kedves is voltam mindenkivel :) így kéne ezt az év további 364 napján --ja bocs, már nincs annyi hátra 2016-ból.

ezt mindenképp javaslom megkóstolni:
http://welovebudapest.com/kavezok.ettermek/buddog.kolbaszos.hot.dogert.irany.a.raday.utca

Most épp pont a melóhely sétálóutcájában állomásoznak egy hétig, így volt alkalmam ma kipróbálni. Plusz pont, hogy a steak sült krumplijuk nagyon fini.

Ízlelgetem a szót, nyelvem hegyére rakom, majd a fogaimhoz koccintom, mint jégkockát szokás a margaritából. Felnőttnek lenni annyit jelent, hogy másnap nem próbálsz úgy tenni, mintha nem is ittál volna sokat. Még akkor sem, ha összenyomott az ágy és az arcodban barázdákat hagyott saját tulajdon karod. Még akkor sem, ha apró szilánkok peregnek lefelé a halántékod belső oldaláról minden mozdulatodra, és még akkor sem, ha... de hisz úgyis tudod, mit ragozzam, hát íme, gyónd meg bűneidet önnön magadnak, és temesd el mindet azután, így lesz végtelen a körforgás, a természetből visszajut hozzád, ettől ne félj egyet sem, barátom, azt kapod, amit beletöltesz, hát így isszuk mind a saját vizeletünk voltaképp, mint az űrhajósok szükség esetén. Szép kis világ, üdvözöllek, biztos itt akarsz-e megszállni vagy keresel inkább egy másik bolygót?

Utoljára a citromkarikát hagyta, és nem érdekelte szokás-e egyáltalán. Élvezettel szívta ki a savanyú levet előbb, majd miután lefejtette a gyümölcs húsát a héjról, elégedetten csettentett a nyelvével.

No hát akkor most jön a kérdés, hogy tényleg nem lesz mór teknősöm? Nem merem itthon hagyni égő lámpa mellett, mert ez legalább olyan frászban tart, mint a gondolat, hogy "vajh kihúztam-é a vasalót?". Igaz, nem vasalok. De azért értitek, ugye. Pedig úgy szerettem volna, de rá kellett, hogy jöjjek, hogy a kutyákat sokkal jobban féltem annál, semmint hogy bekockáztassam, hogy bármi, AKÁRMI történjen, míg nem vagyok itthon.

.

Igen nehéz objektív maradni, tárgyilagos, ha úgy tetszik, mikor egy majd' 5 évig tartó kapcsolat véget érésének okairól kérdez valaki. Akarok egyáltalán róla beszélni? Most tényleg sűrítsem bele pár mondatba 5 év ívelését majd a zuhanórepülést?

Sokszor szeretek inkább csak csendben maradni, beszéljen helyettem a néma válasz. Vér vagyok a saját ereimben, és hallom, ahogy dübörgök belülről. A mellkason dörömbölök előbb, majd a dobhártyát hiszem kijáratnak. Várom már a tavaszi napfényt, az egyedülit, ami felmelegít ezekben a fagyos időkben..