Nem is igazán tudom, hogy meg merjem-e kérdezni magamtól. Mert talán igazi választ nem találok rá, csak egyfajta érzést, afféle iránymutatási sejtést, mintha ez lenne a helyes döntés. Hogy mikor lehetek biztos? Hát majd ha már eltelt 1 hónap ... aztán 2... aztán még több. És igazából rádöbbenek, hogy egyedül maradtam, akárcsak Apám...talán tudat alatt követni akarom őt ezen az útján?
Hát az lettem, amit soha nem gondoltam, hogy velem ... hogy velünk megeshet. Egyedül nézem a naplementét.
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése