-Az ember áldozatokra rakja a házát. Azért drága, mert arra rakja.
-Én pedig azt hiszem, hogy az igazi sors nem követel áldozatokat. Nem is állít válaszút elé. Annyira bekerít, hogy csak egy út marad, az amelyen járni kell. Válaszút-percek csak a rossz tragédiákban vannak. (...) Az ember lesz, ami lesz. Nagyno sok apróság summázódik abban, hogy mi lesz.
-S te mi leszel?
-Valószínűleg, ami vagyok. Én legalább nem érzem szükségét, hogy más legyek. S ez a jó. Az ember élete ott kezdődik, ahol az élet céljai elhagyják.