Ami ennyire váratlan, az csakis fájdalmas lehet -gondolta, miközben a faleveleket rugdosta. Még szinte félálomban dünnyögött maga elé, és azt képzelte, hogy a képernyőn látja vissza magát, megfelelő szögből persze, ahogy a napsugarak áthatolnak bundáján. Mindig is túl romantikus elképzelései voltak a világról, de ezúttal azért túllőtt a célon. Olyan csapdába esett, amiből nehéz lesz kimászni, és igyekeznie is kell, mert a vadász ilyen tájban szokott erre jönni, hogy ellenőrizze van-e zsákmány.

Hallotta, ahogy egy madár fütyülget a mellette lévő fa egyik ágáról. Felnézett, erre apró botokat kezdett el fabrikálni, majd leejtette őket a földre, pontosan a róka mellé. "Hát te meg mit udvarolgatsz itt nekem?' -kérdezte, nyakát felfelé feszítve, hogy még jobban láthassa a tollak színét -"te nem tudod, hogy ez mekkora átok? Hogy kifakulhat a tollad, berekedhet a torkod, letörhet alólad az ág..."
De ő csak csivitelt tovább, borzolva magát, hogy nagyobbnak tűnjön, impozánsnak.
"Hát benned megbuggyant a tojás" - mondta még a vörös, és közben létrát rögtönzött a gödörben lévő gyökerekből.