Az az érdekes, hogy hiába hallgatom a régi számokat (Jezabells, Clint Mansel, stb), nem váltanak ki belőlem....semmit. Semmi nosztalgikus érzés, semmi hümmögő rezignáltság. Sőt. Idegesít is. Ez vajon miért lehet.

Álmomban kokainoztam, és valami arctalan sráccal menekültem valakik és a rendőrség elől, egy fehér kocsival. Aztán már kocsi nélkül, gyalogszerrel. Szóval alfában egy igazi partiállat vagyok:)

kérdések

Nem is igazán tudom, hogy meg merjem-e kérdezni magamtól. Mert talán igazi választ nem találok rá, csak egyfajta érzést, afféle iránymutatási sejtést, mintha ez lenne a helyes döntés. Hogy mikor lehetek biztos? Hát majd ha már eltelt 1 hónap ... aztán 2... aztán még több. És igazából rádöbbenek, hogy egyedül maradtam, akárcsak Apám...talán tudat alatt követni akarom őt ezen az útján?

Hát az lettem, amit soha nem gondoltam, hogy velem ... hogy velünk megeshet. Egyedül nézem a naplementét.

Ami ennyire váratlan, az csakis fájdalmas lehet -gondolta, miközben a faleveleket rugdosta. Még szinte félálomban dünnyögött maga elé, és azt képzelte, hogy a képernyőn látja vissza magát, megfelelő szögből persze, ahogy a napsugarak áthatolnak bundáján. Mindig is túl romantikus elképzelései voltak a világról, de ezúttal azért túllőtt a célon. Olyan csapdába esett, amiből nehéz lesz kimászni, és igyekeznie is kell, mert a vadász ilyen tájban szokott erre jönni, hogy ellenőrizze van-e zsákmány.

Hallotta, ahogy egy madár fütyülget a mellette lévő fa egyik ágáról. Felnézett, erre apró botokat kezdett el fabrikálni, majd leejtette őket a földre, pontosan a róka mellé. "Hát te meg mit udvarolgatsz itt nekem?' -kérdezte, nyakát felfelé feszítve, hogy még jobban láthassa a tollak színét -"te nem tudod, hogy ez mekkora átok? Hogy kifakulhat a tollad, berekedhet a torkod, letörhet alólad az ág..."
De ő csak csivitelt tovább, borzolva magát, hogy nagyobbnak tűnjön, impozánsnak.
"Hát benned megbuggyant a tojás" - mondta még a vörös, és közben létrát rögtönzött a gödörben lévő gyökerekből.

:)

Hát ezen szakadooook :)))

A kép minősége nem a legjobb, de hogy én mennyire imádom a közös ködös reggeleket a két csajjal, azt elmondani nem lehet..

Szóval a mai napon azt hiszem elég nagy sziklatömkeleg gördült le a mellkasomról, mikor az ultrahangon elmondta az orvos, hogy egyáltalán nem 4-5 csomó van a lábamban, csak 1, ami kb 3 centi nagyságú, és hogy egyáltalán nem látszik rosszindulatúnak. Hogy valószínűleg egy korábbi trauma eredménye, ami valamiért nem gyógyult meg, és valamiféle vérömleny maradt a helyén. Akkor mégiscsak valós a "mintha rémlene, hogy kb fél éve izomból nekimentem combbal az asztalsaroknak" emlékkép, hát látjátok, így jár, aki ügyetlen, eskü az összes sarkat lekerekítem a lakásban, hogy ez ne ismétlődhessen meg máskor.

A következő lépés: sebész, majd szövettan (hát igen, ez még egy húzós valami lesz, de mit nekünk fizikai fájdalom!).

Egy furcsa szimbólum tér vissza az álmaimba, mintha csak valami Ibsen drámát látnék éjszaka; a vadkacsa. Látom őt repülve, vízen úszva, hápogva, friss zöld fűben totyogva vagy épp békésen pihenve. Természetesen megnéztem online álomfejtő oldalakon. Pozitív jelentése van, a fent említett helyzetekben legalábbis..

Tegnap azt éreztem utoljára, hogy a csillagok közt vagyok, planéták húztak el mellettem, és lábam alatt a tátongó mélykék, majdnem fekete világűr. Nem féltem, csak repültem tovább, de aztán vissza kellett térnem a valóság és a keskeny előszoba négy fala közé. Hát ezt is megértem majd valamikor -fogta meg a vállamat a másik énem, majd karon fogva bevezetett a nappaliba.

Az elmúlt hetekben maximum 3-4 órákat alszom, mert

A) nem bírok elaludni, forgolódom, le kell kötnöm magam, és az elalvás pillanatának odázásával fordított arányban csökken az alvással töltött órák száma.
B) megébredek korán és visszaaludni már nem tudok.

A tegnapi negatív rekord 2,5 óra alvás. Konkrétan úgy kiütöttem ezzel magam, hogy szabályosan rosszul vagyok, és csak egyvalami foglalkoztat: bedőlni az ágyba és elaludni. Pedig hohóó hol van még a nap vége...

Természetesen mindemellett a Kygo számot hallgatom unos-untalan. Hozz enyhülést, őszi eső, tisztítsd meg a levegőt, és a fejemet is a felesleges gondolatoktól kérlek. S hozz magaddal tövisvágót is, mert elkél mellkas környéken is a szúró ágak ellen... 7 évvel ezelőtt vagyunk. "What goes around comes around..."

Érzem, ahogyan végigfut a bőröm alatt... és az összes szőr a karomon az égnek mered. Megremegett alattam a Föld. Hogy milyen értelemben? Hát...ezt mindenki döntse el magának.

Imádom a NatGeo-s napi és "önök küldték" képeket.

-Az ember áldozatokra rakja a házát. Azért drága, mert arra rakja.
-Én pedig azt hiszem, hogy az igazi sors nem követel áldozatokat. Nem is állít válaszút elé. Annyira bekerít, hogy csak egy út marad, az amelyen járni kell. Válaszút-percek csak a rossz tragédiákban vannak. (...) Az ember lesz, ami lesz. Nagyno sok apróság summázódik abban, hogy mi lesz.
-S te mi leszel?
-Valószínűleg, ami vagyok. Én legalább nem érzem szükségét, hogy más legyek. S ez a jó. Az ember élete ott kezdődik, ahol az élet céljai elhagyják.

Jelek

Két hete ismét megsokasodtak a jelek magam körül. A mai nap legmegdöbbentője:

"A sors, ha igazi, nem állít válaszút elé"  /Balzac: Emberi színjáték/

Hát lekerültek a karikák, és a szemed alá kúsztak, feketén ott húzódnak, mint két baljós jel, vagy talán egy jól eltalált átok két maradandó nyoma..

Találtam egy lehetséges tetkó tervet, amit színesben egészen el tudok képzelni magamon, egészen pontosan az oldalamon. Bár önmagában a csigaház számomra nem személyes jelkép, azért az ábra szimbolikája eléggé megfogó, és szép üdítő színekkel (kb mint az LG hivataros háttérképéé) nagyon jól nézne ki. Ez az első olyan tetkó, amire azt gondolom, később sem bánnám meg.

Can't stop listening

Legújabb kedvencem, na ilyen is régen, volt, hogy egymás után 4-5ször meghallgassam ugyanazt (pedig a szövege nem egy Arany ballada), utoljára az "I follow rivers" és a "Love hurts" volt ilyen :)

Hát igen, ez olyasmi, mint egy hurrikán, és látod már milyen vészesen közeli, csak éppen azt nem tudod, hogy merj-e a pincében maradni vagy onnan is kitép majd egész házastul, vagy még most ugorj, mássz ki az ablakon és eredj futásnak, talán nem kapja el a lábadat, hogy függőlegesen fejjel lefelé megpörgessen majd apró darabkákra szaggasson egyetlen másodperc olyan gyors leforgása alatt, hogy talán még arra sincs időd, hogy leperegjen előtted a sokak által mondott képek sorozata..

Ma meg majdnem szárnyaló jókedv. Mark Ronson & Bruno Mars uptown funk-ra táncolás pupusas sütés közben, meg ilyenek. A nő maga a sátán öreganyja.. Istenem, de jó, hogy nem férfinak születtem, különben szüntelenül a magam fajtákon törném a fejem... :)

Teljesen és totálisan imádom ezt a plakátot :)

Álmomban egy, a valóságban is együtt levő kutyasulis pár épp egy piros zászlót tűzött ki a Holdra. A csaj rögzítette a rudat voltaképpen, a lába és teste sréhen úszott a levegőben, a pasija meg tartotta őt. Természetesen mindketten szkafanderben, sisakban, ahogy kell. Na ez most vajon mit is jelent? :)

Tegnapelőtt meg egy közeli ismerősömről derült ki álmomban, hogy valójában fegyverekkel és drogokkal kereskedik, s konkrétan frászt kaptam, amikor bemutatott a barátainak. Taita úgy megijedt az egyiküktől, hogy mezítláb futottam utána, teljes erőmből kiabálva utána, s csak nagy nehezen értem utol, ugyanis egy idő után megfordult és felém futott.
Aztán ez a közeli ismerősöm felkeresett a házamban a bandájával egyetemben, állig felfegyverkezve, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megölnek engem és a két kutyát. Megszállt az anyatigris őrült és mindenre elszánt szelleme, és mindenkit leütöttem, már csak az ismerősöm maradt. Ott álltunk egymással szemben, és emlékszem arra a gondolatra, hogy nem akarom, de muszáj megtennem, és én fogok nyerni, mert Chili és Taita mindennél fontosabb, és kizárt, hogy bántódásuk essen. Itt ébredtem fel.

Na jó. Ez már durván önveszélyes. PMS-sel egybekötött depresszív szorongás. Oh, csak ne kelljen felelősségteljes döntéseket hoznom az elkövetkezendő ... hmm... nos tavaszig?

Naigen. Nálam eddig ez a téli depresszió sosem öltött ilyen súlyos formákat, de most valahogy leküzdhetetlenül kerülget a sírás egyfolytában: olyan spleen van rajtam, hogy maga Byron is  megirigyelné talán.

Viszont rájöttem, hogy például körömlakk vásárlással eléggé le tudom csitítani legalábbis pár óráig biztosan ezt a hülye nyákos-nyúlós párát, ami rám települt. Szóval tegnap vettem 4, azaz négy körömlakkot is, egy átlátszó fedőt, egy gyönyörűséges lilát, egy pasztell kéket és egy világos őszi avar színűt. És láttam egy sztracsatellásat (!!!!! krémes fehér színben ezüstös-feketés glitterek) is, de az 1600 ft volt, úgyhogy azt inkább ott hagytam, mert azért hát na.

Holnap meg ki is próbáljuk őket, bár legszívesebben éppenséggel minden körmömet más színűre festeném, csak hát az úgy elég tiri tarka lenne :)

"And I’m a long way from where I was and where I need to be"



Persze, folyton megnehezítem a magam dolgát. Hülye, hülye. Hülye.

Inspiráció

Szintén régi darab a listán, de olyan inspiráló, tiszta szívemből szól. Igenis merjen mindenki nagyot álmodni!

Pár évvel ezelőtt mentettem el ezt a számot a lejátszási listára, és azóta is ugyanúgy vagyok vele, mint akkor. Imádom. Libabőrös.