Tegnap kiszedték a varratokat.
A rendelő előtt recegő vagy épp idegesen pórázukat rángató, menekülni igyekvő ebek. Megérkezünk, Taita boldog farokcsóválással belép a rendelőn, majd még szélesebb fark-lendítéssel kérdez "na, jöttök már? Otthon akarok lenni vacsorára" :)
Kis hősünk nem csak hogy nem ellenkezett egyáltalán, de egyetlen nyikkanás nélkül(!) tűrte a tortúrát, miszerint hogy ketten is a hasánál matassanak, és két erre a műveletre gyártott ollóval kipiszkálják belőle a varratokat (egyébként kapcsokat, de mindegy). Belefúrta a fejét a kezembe, és olykor a szemembe nézett. Olyan bizalommal van az emberek felé! Taita, a mi csodakutyánk.