Nem tudom mit kezdjek a hirtelen bevillanó képekkel. Nincsenek szavak rá, hogy leírjam, s nem is akarom. Ha Taita nem lenne, valószínűleg még ennél is rosszabbul viselnénk. Mert ahhoz, hogy ő jól legyen, nekünk is össze kell szednünk magunkat. Magamnak súgott támasz, hogy "együtt gyógyulunk".

..hmm. Minden egyes szó leírva olyannyira abszurdnak tűnik, hogy szégyellem őket. Nem tudok beszélni erről. Nem tudom szép formába önteni, olyan köntösbe bújtatni, amiben elfogadhatóbbnak látszik. Végtelen űr tátong itt belül.

műtét utáni első nap