Életemben először érzem úgy, hogy jót tenne egy nyugtató. Akik ismernek, tudják, hogy én még soha, semmilyen körülmények közt nem gondoltam ilyet komolyan. Eddig.
Háborgó idebent a helyzet. Hogy mennyire? Annyira, hogy az sem zavar egy fűmagnyit sem, hogy tegnap este 1/4 11 körül hazafelé tekerve, s az utolsó lámpánál pont egymást keresztezve álltunk meg, majd néztünk egyszerre a másik szemébe exDével. Én kibőgött szemekkel..
Szeretnék egy nyugtatót, amennyiben tényleg használ. Amennyiben tényleg úgy hat, ahogyan arra most szükségem van. Nagyon háborog most itt belül. Önvád, düh, elveszettség, hiány, keser, "vissza AKAROM kapni" érzet. Kinek a színe előtt kell toporzékolni, törni, zúzni, hogy visszakapjuk? Ki elé kell állnunk könyörögve, zsarolva, kiabálva, feldúlva, hogy megnyerjük a petíciót? De ám legyen, ha csak egy órát, egy percet is kapnánk, 10 évet is vezekelnék cserébe, csak egy utolsó búcsút hadd mondhatnánk. Egy utolsó "szeretlek"-et, súgva, átölelve..
Ha szereted…
3 hete
1 csiripelés:
erősre főzött citromfű tea (szálas, nem filteres)? kis időre ellazít, nyugodtan és mélyen tudsz tőle aludni, addig sem gondol az ember semmire.
szükség van erre a mostani borzalomra a feldolgáshoz, a gyászmunka része, de kellenek kis "megváltás" időszakok, hogy ne rokkanj bele tartósan.
szerintem beszélj egy szakértővel (pszichomókussal, semmmiképp se pszichiáterrel!), ő látni fogja, ha kell egy kis kapaszkodó a túléléshez, és fel is írja/íartja azt. ha kell, adok telefonszámot, közel van és ingyen.
Megjegyzés küldése