~

Már alig várom a csütörtököt, hogy végre megkapjam az első normális fizum. Elsőként Chilit visszük beoltatni. Másodszorra meg végre megrendelhetem azt az 1-2 dolgot, amit kinéztem ebayről, és már tűkön ülök, hogy végre az enyémek is lehessenek. Csak ne utálnék úgy várni... de azért egy rossz szavam sem lehet, végtére is a nyáron voltunk Európa-túrán, és olyan élményekkel gazdagodtunk, amikről régóta álmodoztunk (éljen a spórolás!).

Apropó álmok! Valami lidérc költözhetett be hozzánk, mert egész héten rosszul alszunk, B is többször felébred minden éjjel, én meg tegnapelőtt szabályosan felültem az ágyban álmomból felriadva arra a saját magamhoz intézett gondolatra, hogy -idézem- "Van még valaki a szobában!". Soha, ismétlem s-o-h-a ne ébredjetek így, iszonyú érzés!

Aztán ma is felriadtam kétszer éjjel egy meghatározhatatlan hangra, és már kezdtem igazán beparázni, amikoris -a második esetkor- rájöttem, hogy csak Chili csóvál álmában (és a parkettán koppant a farka)...

Na de azért hogy valami jót is írjak (a kutyasulis élményeken túl :P), jövő hétvégén leutazunk Nagyihoz! Mit egy hét, már csütörtökön indulunk, és már Chili is lassan elkezd bepakolni a bőröndjébe, és készül lélekben is az érkezésre. Nagyi múltkor is úgy várt minket, hogy már neki is meg volt főzve ugyanis az ebédje, és utána kb 2 óránként csurrant-cseppent neki valami, mert hát Mami szerint "de hát még éhes, hát nézd meg hogy néz a szemeivel!" :) szóval finomságok, tüzifahordás, kertben kapirgálás, tyúk-etetés és reggeli tojásbegyűjtés, lugasból szőlő szemezgetés, esti nagybeszélgetések és ropogó kályhánál elalvás vár ránk, az egyetlen imádott Mamikánknál.