ír

Szóóval. Tegnap voltam ezen az állásinterjú(nak hitt beszélgetésen). Egy lakberendezési online magazinhoz kell írásokat publikálni. Három próbacikket kellett előzetesen leadnom enteriőr, építészet és design témában. Ezek után hívtak be tegnapra. Gondolhattam volna, hogy ha ilyen beállítódottságú a dolog, akkor a tipikus "légy egyedi" divatguruk ülnek az ottani székekben. Szóval nem kellett volna képzeletben leesnie az államnak, mikor az engem fogadó lány lábán megláttam a nem kicsit feltűnő, pink színű, kordbársony anyagból készült, és természetesen magassarkú szandált...

Azzal kezdte, hogy megkérdezte, mióta foglalkozom és hol illetve milyen formában képeztem magam ezekkel a témákkal (lakberendezés, fent említettek). Mosolyogva felvilágosítottam, hogy utoljára a középiskolában tanultam bárminemű művészeti irányzatokról, azóta kíváncsiság alapon kutakodom, illetve ásom bele magam abba, ami érdekel.

Szóval az lett a vége, hogy mivel ez egy most induló magazin, egyelőre fizetni azt nem tudnak (miért is gondoltam másképp), de tulajdonképpen nagyon jól járnék vele, ha együtt dolgoznánk, hiszen ők be tudnának vinni (rajtam kívül még 2 lányt, akit egyelőre keresnek) a különböző megnyitókra és flinces-flancos estekre, street-art központú eseményekre.

Abban maradtunk, hogy vasárnapig adjak le megint két cikket, amiket az előzőekkel egyetemben feltesz a honlapra.
Vonz is valamennyire, meg a hátam közepére is kívánom a dolgot. Kb olyan messze állok a divat központú rendezvények világától, mint ide a Niagara-vízesés.. De legalább írhatok. Szóval úgy döntöttem, hogy kipróbálom, max ha tényleg lenyúlnék a torkomon tőle, akkor elegánsan távozom.

És persze mindeközben továbbra is aktív állás után fürkésző lettem..