Becsukott szemmel követte a csordogáló patak illatát, míg meg nem hallotta a korábbi esőtől megrészegült madarak vegyes énekét. Kinyitotta a szemét, s még látta, hogyan repül át felette egy színpompázó paradicsommadár. Így ment tovább, felfelé tartott fejjel, álmélkodva a megannyi apró csodán, amit tán sosem látott azelőtt. A napsugarak kíváncsian leskelődtek a lombok közül, megcsillanva egy-egy levél miniatűr redőjén -innen tudta, hogy dél van. Léptei közben jobb kezével a mellé simuló bokrokat simogatta, mintha csak megbűvölt, puha állatok lennének, s észre sem vette, hogy leért a vízhez, csak mikor már lábujjain érezte a hullámok hűs érintését.-Apám mindig azt mondta; aki mindig felfelé bámul, az könnyen szarba léphet! -fel sem kellett néznie, hogy tudja a Vadász az. Válasz nélkül guggolt le és mártotta kezét a hűvös vízbe, hogy aztán arcához emelje azt.
Mire újból felnézett, ősz lett.
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése