007

2012. október 7., vasárnap

| | |
Talán két és fél - három évvel ezelőtt történt, amikor elkezdtem felfigyelni Adele zenéire. Először a "Chasing pavements" c. dala csavarta a szívem, akkori életemre vetítve, zseniálisan eltalált aktualitással.
Azóta persze felkapták, és mostanra szárnyakat növesztve érint meg emberek milliárdját a zenéjével.
Hogy mi tetszett benne? Azok az őszinte érzések, vallomások, amik átjárják a dalait. Valamilyen módon Amy Winehouse-hoz tudnám hasonlítani, de ezt a "párosítást" nem a hangzásvilágra értem, hanem arra a mélyről feltörő melankóliára, ami minden egyes számukat áthatja.
Mindemelett Adele-ből viszont sugárzik valami megmagyarázhatatlan fény. Olyan, amire azt mondom, ő az a fajta ember, akit legszívesebben átölelnék. Furcsa.. nem szoktam ilyet mondani egyébként, mivel nem szokásom ismeretlen embereket ölelgetni.

Na de ami miatt eredetileg leültem írni, az az, hogy ugye felkérték őt, hogy a legújabb Bond filmhez készítsen egy dalt. A Skyfall címet kapta, ami már önmagában is egy zseniális ötlet: sokat érzékeltető kezdés! És maga a dal... hát...azt kell, hogy mondjam, tökéletesre sikerült. Igazi libabőrözős élmény! Csak ajánlani tudom mindenkinek! Egyszerűen nem tudok betelni vele! (olyan nekem, mint annak idején Incubus-tól a 'Love hurts' -ugye, Ádám? :) - csak persze egészen más hangzásvilággal).



1 csiripelés:

Rockef' írta...

imádom mindkettőt :) (love hurts/skyfall)