G Minor

Régi emlékek rágják alulról a függönyt, és sárguló lapok hevernek szanaszét szórva az asztalon. Érezni a port a levegőben, s közelebbről nézve a redőny hézagjaiban is látni az egyre vastagodó, színenincs réteget.
S miközben egyre messzebb kerülünk attól, amik valaha voltunk, egyre közelebb ér, amiről úgy gondoltuk, sohasem ér ide. A növények egyre hosszabb szárakat növesztenek, s időről időre virágba borulnak. Gyorsan telnek az évek, s egykori kedvenc ingünk most olyan csálén áll, hogy szinte nem is értjük, mi tetszett benne annyira.
Furcsa kanyarokkal szaporodnak az emléknyomok, olykor hangosan, vagy épp meg-megállva, lábnyomokat hagyva az avarban.

 Mind egyre több fénykép kerül az asztalra, s már van úgy, hogy nehéz megtalálni a helyes címkét hozzájuk, életünk fejezeteinek kígyózó sorai közül. Letűnt idők halványuló emlékei vagyunk csupán. De mi által hagyhatnánk erősebb nyomot magunk után? Olyat, amit nem fed be egy hóesés, s nem olvad tócsává kora tavasszal. Hass, alkoss, gyarapíts - mondta hajdanán Kölcsey, de vajon a haza derül-e fényre ettől vagy mi magunk? Nehéz megtalálni a választ, mikor oly sokfelé kell szakadnunk, hogy megtalálhassuk lelkünk darabkáit. És van-e egyáltalán helyes sorrend, vagy összeáll-e a kép egyszer? Lesz-e mindennek értelme majd egyszer vagy ez az ősi káosz a lelke mindennek?
 Bolond, aki tudja, merre tart és mivé lesz, és elveszett, aki nem. "Hol azt kéri, amit nem kaphat, ott azt kapja, amit nem kér."

Zöldzóna

Becsukott szemmel követte a csordogáló patak illatát, míg meg nem hallotta a korábbi esőtől megrészegült madarak vegyes énekét. Kinyitotta a szemét, s még látta, hogyan repül át felette egy színpompázó paradicsommadár. Így ment tovább, felfelé tartott fejjel, álmélkodva a megannyi apró csodán, amit tán sosem látott azelőtt. A napsugarak kíváncsian leskelődtek a lombok közül, megcsillanva egy-egy levél miniatűr redőjén -innen tudta, hogy dél van. Léptei közben jobb kezével a mellé simuló bokrokat simogatta, mintha csak megbűvölt, puha állatok lennének, s észre sem vette, hogy leért a vízhez, csak mikor már lábujjain érezte a hullámok hűs érintését.

-Apám mindig azt mondta; aki mindig felfelé bámul, az könnyen szarba léphet! -fel sem kellett néznie, hogy tudja a Vadász az. Válasz nélkül guggolt le és mártotta kezét a hűvös vízbe, hogy aztán arcához emelje azt.
Mire újból felnézett, ősz lett.

007

Talán két és fél - három évvel ezelőtt történt, amikor elkezdtem felfigyelni Adele zenéire. Először a "Chasing pavements" c. dala csavarta a szívem, akkori életemre vetítve, zseniálisan eltalált aktualitással.
Azóta persze felkapták, és mostanra szárnyakat növesztve érint meg emberek milliárdját a zenéjével.
Hogy mi tetszett benne? Azok az őszinte érzések, vallomások, amik átjárják a dalait. Valamilyen módon Amy Winehouse-hoz tudnám hasonlítani, de ezt a "párosítást" nem a hangzásvilágra értem, hanem arra a mélyről feltörő melankóliára, ami minden egyes számukat áthatja.
Mindemelett Adele-ből viszont sugárzik valami megmagyarázhatatlan fény. Olyan, amire azt mondom, ő az a fajta ember, akit legszívesebben átölelnék. Furcsa.. nem szoktam ilyet mondani egyébként, mivel nem szokásom ismeretlen embereket ölelgetni.

Na de ami miatt eredetileg leültem írni, az az, hogy ugye felkérték őt, hogy a legújabb Bond filmhez készítsen egy dalt. A Skyfall címet kapta, ami már önmagában is egy zseniális ötlet: sokat érzékeltető kezdés! És maga a dal... hát...azt kell, hogy mondjam, tökéletesre sikerült. Igazi libabőrözős élmény! Csak ajánlani tudom mindenkinek! Egyszerűen nem tudok betelni vele! (olyan nekem, mint annak idején Incubus-tól a 'Love hurts' -ugye, Ádám? :) - csak persze egészen más hangzásvilággal).

ismeretlen

Körülbelül másfél hónapja feltűnt, hogy majdnem minden este egy fehér kisfurgon áll az ablakunk alatt, benne pedig egy férfi ül. Sokszor észrevettem már, este 11-kor vagy épp éjfélkor is még mindig csak ott ül és ... nem tudom mit csinál (ezt onnan tudom, hogy többször volt, hogy ilyenkor még lementem Robokutyival sétálni icit).

Már annyira fúrta az oldalunkat a kíváncsiság, hogy pár napja (amikor megint az ablak alatt parkolt), lekapcsoltuk az összes villanyt és meglestük, mit csinál. Hát gyerekek... pizzát evett és közben filmet nézett a laptopján. Majd felvette a telefonját és beszélgetett valakivel. Kikapcsoltuk a wifit is, hátha amiatt választja pont ezt a helyet, mert ingyen netezhet, de utána is nézte a filmet, úgyhogy valsz nem emiatt van. Ez kész rejtély! Annyira kíváncsivá tett!! :)

Ha mondjuk kidobta volna az asszony otthonról, nem értem, miért pont az út szélén állna meg mindig. És szerintem nem alszik. Reggel fél 7 körül már nincs ott. Ki lehet ez az alak és mi lehet a története? Már gondolkodtam azon is, hogy egy tál süteménnyel bekopogok az ablakán és megkérdezem :D