Kiskoromban az ablak alatt volt az ágyam, és amikor vihar volt, rettenetesen féltem...talán leginkább mégis a gömbvillám miatt aggódtam, ami képes átmenni bármilyen falon, vagy alakot változtatva a kulcslyukon, ha úgy tartja kedve. Éppen ezért megmozdulni is alig mertem, hogy légmozgást se keltsek.

Azóta felnőttem, dolgozom, háztartást vezetek, kutyánk van. De egy valamit nem nőttem ki: a nagy vihartól való félelmet. Nem a szél -fújjon amilyen hevesen csak akar, élvezem. Nem a morgó mennydörgés és távoli villámok -imádom nézni és hallgatni. Hanem amikor az epicentrumában vagy, és őrjöng-tombol körülötted, az ég majd leszakad, és a villámok a közelben pusztítanak, hallod, ahogy tűzoltó autók sokasága szirénázik szerteszét.