n.

Ha a közelben elhalad egy szirénázó autó, akkor Chili minden esetben, hasonló frekvencián kezd vonyítani, egyáltalán nem fülsértő hangon (bezzeg az ugatása! hahaaajj).
Namármost én ilyenkor mindig becsatlakozom, hovatovább, mostanában én kezdeményezem ezt az interakciót. Végtére is a farkasoknál megvan ugyanez a közös cselekvés, miért ne lehetne meg nálunk is (kis segítséggel)? :))

JoGurt

Itt van nálunk egy kiskutya. 6 hónapos, kistesű, valamiféle terrier keveréknek mondják (egyébként habitusra egyáltalában véve nem az). Külsőre úgy néz ki, mint egy ágrólszakadt szegényDzsoni, aki egy évtizede, esőben-hóban hordott, így erősen avittas, a sok év napsütése által megvékonyodott, kikopott, cserzett szőrmebundát viselne. Noha a Manó névre hallgat, én inkább egy indián névvel kereszteltem volna meg, mint például Akonapi vagy Chinook vagy mondjuk Waco. De semmiképp nem neveztem volna el Manónak.

Csak mert ez olyan hétköznapi, általános, olyan mint a "John Doe", ha értitek, mire gondolok. De egy indián név, na az passzolna hozzá.

Egyébként mostanra már teljes mértékig biztonságban érzi itt magát a kis Uraság, és én vagyok neki A Főnök. Bizony! Ha valamit én mondok, azt egyből, de ha Bé, akkor csak néz rá szép szemekkel, mint aki eljátsza az "én még pici vagyok, honnan tudhatnám ezt?" jelenetet. Szóval kijátsza(ná) a "cuki vagyok" kártyát rendesen, csak éppen mi nem hagyjuk neki.
Sőt, már szép műhisztiket is le tud ám vágni. Például elég csak a nyakörvét megfogni, mert mondjuk épp bepisilt, és ő már visít ám, mintha tépáznád legalábbis! Pedig egy ujjal sem. Eljátsza a "nem megyek oda, mert pici vagyok és olyan magányos és kitaszított" színdarabot, ha éppen rászólunk, mert Chilit piszkálja, akinek most pihennie kell.

Át is csusszannék most erre a témára. Paprikafej ugyanis ma (ismét) a csoport legszebb vizsgáját produkálta. 96 pontot kaptunk a 100-ból, mindent tökéletesen megcsinált. A két "hibánk" (hihetetlenül szigorú bírónk volt):
1) kézzel mutattam neki az A-palánkon az utat fel, majd le. Ez állítólag nagyon rondán néz ki..
2) a 20 méterről behívás közbeni megállításnál (a kutyának a kijelölt sávban kell lefeküdnie) -idézem- "nem a temperamentumának megfelelő tempóban jött" -vagyis a bíró szerint túl lassan...


És mindezt bekötött lábbal csinálta végig az én hősöm, ugyanis kedden úgy megvágta az egyik ujjpárnáját, hogy az negyedrészt felhasadt, és látszik alatta az élő hús. Sűrű betadinos kezelést kap, és csak kötéssel a lábán léphet ki a lakásból. Amióta hazaértünk, szigorú fekvésre van ítélve, és ez így lesz még egy hétig minimum.

kv nélkül

Szerintetek mennyire lehettem fáradt reggel, mikor az asztalon lévő útikönyv címét úgy olvastam, hogy "Sohaország", Spanyolország helyett.

zöld

Azt figyeltem meg, hogy a pms-ről manapság laza természetességgel beszélnek, és írnak a lányok. Igazából miért is kéne ezt titokban tartani, nem igaz? Amúgy sem tudjuk eltitkolni az ilyenkor felturbózott hormonjaink miatt a folyamatot. Bé ilyenkor elnéző legyintéssel szokta fogadni a kitörő reakcióimat, bár azért van, hogy még meglepődik. Mint például tegnap, amikor hirtelen bőgésben törtem ki a gép előtt. De utálom, hogy mást sem látni fészbúkon, mint az árvízben sodródó, deszkákba kapaszkodó állatok szenvedését. Idejött, megölelgetett, és megbeszéltük, hogy jelentkezünk ideiglenes befogadóknak.

Itthon vagyok,  és szeretem. Végre érzem, ahogy elcsendesedik minden körülöttem. Jó lenne megtalálni a régi hangot. Vettem egy kis füzetet, amibe a kósza gondolatokat tervezem leírni, hátha lesz belőlük egyszer valami. És talán a hangszert is elővehetném már, már jó ideje nem...

És tessék. Már emiatt a szám miatt is bőgök.

Hétvége

Megünnepelvén, hogy pénteken volt az utolsó napom a cégnél, Bencével elmentünk egy kis lazító sétára a városban. Kikötöttünk a Krisztina körútnál, ahol van egy hangulatában nagyon jól eltalált olasz étterem. A kaják nagyon finomak, pláne a rántott csirkemell, ahogyan a Vera szereti. És azon felül, hogy az ízlelőbimbóid is sóhajtoznak a finom falatoktól, még az árak sem olyan hű de vészesek. Viszont egy valami hiányzott, és az a zene. Bár délután 2 felé voltunk ott, lehet hogy estefelé már szól valami muzsika, de ez azért lejjebb vitte a csillagok számát az értékelésünkben.

Gyönyörű idő volt, és a város ezen részén -nem is hittem volna- szép, zöldellő részeket is találtunk, mindenféle virággal, napsütéses templom kerttel. Sőt, a közelben több, már messziről is elbűvölő kávézó is van, mint például a Déryné, vagy a Csészényi kávéház. Mi utóbbiba mentünk be. Már a neve is mosolygásra késztet a névjátékával, hát még belül milyen jól eltalált dekoráció fogadott minket! Igazi retro hangulat a századvégről. És még a kávéjuk is finom volt.

Köpködni tilos

Detektívek figyelik a pohár- és kanáltolvajokat :)

bár a képen annyira nem látszik, ezek rózsák

Bé nagyon vicces arcot vág, amikor bambul

Csészényi Kávézó

Sok sok kávédaráló

Feleség lettem :) Azaz van egy férjem!! Aki most békésen alszik, én meg virrasztok, mert várom, hogy a lükegyerekünk hazaérjen. Elvileg már csak percek kérdése, hogy újra együtt legyen a kis családunk!

De..azért ez durva. Hogy mi tényleg. Mármint...érted. Eskü, határozott IGEN, menyasszony szöktetés, táncolás, tortavágás, menyecske tánc, meg minden. Teljességgel hihetetlen. De mégis igaz

Ha lehet ilyesmit mondanom, hát akkor most suttogva ideírom: most már azért izgulok. Igen, ha a szombati napra gondolok, remegni kezd kezem-lábam, és azok a bizonyos pillangók is szárnyukat bontogatják.

Álmomban megint zongoraszót hallottam, s közben a billentyűk koppanását a dallam közben, ahogyan az ujj súlya alatt süppedve blokkot ér, majd halk, szinte észrevehetetlen sóhajjal felszabadul a hús terhe alól.

Még ha egyesek azt is mondják; a hegedűnek van a leggyönyörűbb hangja...én úgy vallom, a zongorával még a lassított felvételben fáról lehulló levelet is láttatni lehet.