Az eszem megáll, mit meg nem enged magának egy-két cég, ez egyenesen felháborító. Nem csak mert az egyébként is vásárlás-centrikus lakosságot méginkább ebbe a tévhitbe ringatják, de a gyerekeket is erre kondicionálják.
Még rémlenek azok a középiskolai napok ünnepek után, amikor mindenkinek egyesével(!) el kellett mondania, hogy mit kapott ajándékba. Ennél undorítóbb szembesítést el sem tudok képzelni. A hagyományos felfogásban nevelkedett gyerekek, akik egyébként örültek az apró, de teljes szívvel adott ajándékuknak, ennél a pontnál biztos, hogy szégenykeznek majd, amiért ők nem mondhatják el, hogy síelni volt az egész család, hogy hintalovat vagy robotkutyát, a legújabb divat szerinti ruhákat, játékszettet vagy tudomisén mit kapott. Mert őszintén, melyik az a gyerek, akiben ne ébrednének fel irigykedő gondolatok?
Ma reggel Chilivel elmentünk az ovihoz, mert villámtalink volt anyuval. A zöld kerítés mellett a következő apa-lánya között zajló párbeszéd fültanúja voltam.Kislány: Apu, te mit kérsz a Mikulástól?
Apuka: Hogy legyen több pénzünk.
Noha nem bölcs döntés külső alapján ítélni, azért sok információ kiszűrhető belőle. Az apukán látszott, hogy valószínűleg tényleg nem veti fel őket a pénz, amire kopottas és avitt ruhái utaltak, a kislány viszont esztétikus és tiszta (nem márkás) ruhát viselt. Valószínűleg a kislány féltett kincs náluk, a szemük fénye... de kirángatni a valóságba ennyi idősen...nem biztos, hogy a legbölcsebb döntés. Ő még élvezze csak a gyerekkor álomvilágát, ne ébresszék rá a valóságra, ne tegyék az ő vállára a felnőttek aggodalmait. Nekem ez a véleményem.
