Én tudom, hogy az állatokkal való foglalkozás sok időt, gondoskodást, energiát vesz igénybe, de ha a fészbúkra percenként tudnak kipakolni mindenfélét, akkor nem értem, hogy az a cikk, ami állat-életeket menthet, miért nem olyan fontos, hogy kitegyék a honlapjukra, pedig az aktualitása miatt pont abban a periódusban járunk, amikor már égető lenne, hogy publikálják.
Egyáltalán nem egóból írom ezeket a sorokat, hanem azért, mert ha a cikk hatására akár eggyel kevesebb "megunt", kidobott állat lenne, már érdemes volt megírnom. Írtam egy ösztönző levelet a szervezetnek, hogy ha nincs rá idejük ezzel foglalkozni, megértem, csak akkor továbbítanám máshová az irományt.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: PCAS. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: PCAS. Összes bejegyzés megjelenítése
No, úgy néz ki, hogy publikálni fogok a PCAS Állatvédő Szervezetnek. Természetesen segítségből, mert miután körbenéztem a honlapjukon, láttam, hogy a sajtószobájuk augusztus óta feltöltés alatti stádiumban áll. Elküldtem nekik egy régi, de tegnap átdolgozott írásomat, ami az "Életet ajándékba" címet viseli, és a karácsonyi ajándékozás-örökbefogadás kérdéskörét taglalja.
Ha igényt tartanak rá, akár az "Egy kutya naplója" c. blogomat is felújítanám, felajánlva nekik az ott írtakat. A különböző médiumoknak, mint amilyen a blogfelület is, rejtett és igen nagy ereje van véleményem szerint, s ha ezáltal akár csak egy állattal kevesebbet dobnak ki az utcára, már elértem valamit.
Ha igényt tartanak rá, akár az "Egy kutya naplója" c. blogomat is felújítanám, felajánlva nekik az ott írtakat. A különböző médiumoknak, mint amilyen a blogfelület is, rejtett és igen nagy ereje van véleményem szerint, s ha ezáltal akár csak egy állattal kevesebbet dobnak ki az utcára, már elértem valamit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
