Az állatvilágban bámulatosak a hasonlatosságok.
Pl a cápák icit olyanok, mint a szarkák -betegesen vonzzák őket a csillogó tárgyak :))))

Az elmúlt pár napban egyáltalán nem emlékszem az álmaimra.

A világ megfordulni látszik...

Az utóbbi pár napban totálisan gumicukor függővé váltam. Már régóta imádom, de most.. ááh, eszembe jutott, mikor Lovaggal akár csak azért is kibringáztunk az Auchan-be, hogy feltankoljunk gumicukorból. Ott kimérhetsz magadnak annyit és olyan félét, amilyet csak akarsz. Gumicukor-kánaán van ott. Van békás, kólás, szeder alakú, dinnye ízű, savanyú, édes, cukros mázú és sima, töltött és nem töltött.. kezdek olyan lenni, mint Gombóc Artúr, csak én nem csokival :P

Ja, ma sikerült egy órával korábban bejönnöm. Tegnap olyannyira biztos voltam benne, hogy ma is 7-re kell jönnöm, hogy nem néztem meg külön a beosztásomat este. Ma, mikor bejöttem, és megnéztem a szünetlistát... hát...volt nagy meglepődés a részemről. Aludhattam volna tovább egy órát. No sebaj, így viszont elmehetek egy órával korábban.

Tegnap elmentem a Postára átvenni az adóvisszatérítésemet. Még mindig nem hittem el akkor, hogy csak úgy kapni fogok ennyi pénzt. Amikor leszámolták előttem, már kezdtem felfogni, s amikor a kezembe fogtam, azt éreztem: "Ez az, amiért az emberek ölni is tudnának?" Pár papírdarab, és mégis; meg tudnak őrülni tőle az emberek.
A mögöttem lévő nő jó nagyot nézett. Biztosan csodálkozott, hogyan lehetséges, hogy én, aki fiatalabb vagyok nála, ennyit kapok kézbe.. Na mindegy.

Elhatároztam, hogy egy részét magamra fogom költeni. Ruhákra, cipőre és egy táskára. A többi pedig a megtakarításaimhoz megy. Gyűljön csak az Európa-túrára :)

Hihetetlen, hogy az ember egyetlen, legfőképpen önmagával eltöltött nap közben/után meg tud világosodni. Jó dolog extrovertáltnak lenni, de az önmagaddal eltöltött idő olyan kincs, amit nem szabad nélkülöznöd.

Apával ma a jazz zenéről beszéltünk, összehasonlítva a klasszikussal, Duke Ellington korszakalkotó munkásságának jegyében. Ha egyvalamit tudok, hát azt, hogy biztos, hogy a zene iránti imádatomat apától örököltem :)

Honnan tudjuk, hogy az érvek, amelyek az egyik, és amelyek a másik választás mellett szólnak, az észé vagy a szívé? Honnan tudjuk megkülönböztetni őket?

Játék

Van az úgy, hogy mindent felteszel egy lapra. Mint a pókerben az "all in"-nél, pláne, ha blöffölsz. Bár ezúttal szó sem volt semmiféle nagyot mondásról.

Csak nekiindulni, futni, suhanni, száguldani, mikor csak a szelet érzed és a kavargó gondolatokat. Szinte észre sem veszed, hogy már oda is értél, pedig közben minden egyes pillanat éveknek tűnt. Érdekes oximoron, nem igaz? Az út közben végiggondolod, mit veszíthetsz, hogy érdemes-e. Hogy megéri-e? Mindennél jobban. "Kockázatban a szenvedély" -mondják. S türelmetlenül vársz. A döntő pillanatra.

Az utolsó másodpercek a leglassabbak. Lelassulnak a mozdulatok, az óra kattanását is így hallod; látod valaki tekintetét, ahogyan milliméterről milliméterre halad. Egyetlen pillanatra talán még az idő is megáll. És akkor hirtelen, minden értelmet nyerve BUMM, behasít a pillanat. A nyerés vagy a csalódás egyetlen másodperc alatt eldőlő mozzanata.

Vesztettél. Még próbálod megmagyarázni, elhitetni magaddal, hogy tán csak rosszul látsz. Hogy ez bizonyára nem lehetséges. Hogy... mi van, ha.. ?

Aztán szépen lassan újból beszűrődik elmédbe a külvilág zaja, és ráébredsz, hogy bizony, ez itt a rideg valóság. S a legeslegtöbb és -jobb, amit tehetsz, hogy felállsz, magadon mosolyogva, hogy ily vakmerő voltál megrázod a fejed, s elindulsz. Tovább. Az utadon.

Mert egyetlen valamit mindenképpen nyertél: tapasztalatot. És az bizony drága kincs.