No, hát holnap elérkezik a második genetikai ultrahang napja is, itt gyakorlatilag megismétlik a 12. hétben végzett vizsgálatokat: többet közt szűrnek Down-kórra a tarkóredők vastagsága valamint az orrcsont alapján (van-e vagy nincs), nyílt gerincűségre, illetve minden végtagját és szervét végigpásztázzák, hogy megvan-e és a megfelelő, normális mértékben fejlődött-e ki. Durva elgondolni egyébként, hogy mindjárt félidőben járok.

Bár persze az a legfontosabb, hogy egészséges legyen, azért nekem most picit le kell csillapítanom magam, mert annyira azt szeretném, hogy fiú legyen, és lévén hogy egészen a születésig nem szeretnénk tudni a nemét, igazán nem lenne jó, ha csalódottság fogna el annak hallatára, hogy "gratulálunk, kislány!". Emiatt egyébként gondolkozom azon, hogy mégiscsak rákérdezzek, ahelyett, hogy mondjuk beleélem magam egy fals elképzelésbe. Mert persze felkészülhetek én arra fejben, hogy 50%, hogy Hangánk lesz, de ha én attól még annak drukkolok, hogy Csongor legyen, akkor ugyanott tartunk, hogy lehet egy fokkal lejjebb görbülne a szám ott a szülőszobában, és ezt semmiképpen nem szeretném, ott csak az az öröm legyen, hogy végre kint van, és baba-mama egészséges, mindenki jól van. De ez az izgatott várakozás is olyan jó, a tervezés mindkét variációra, meg úgy egyébként.

 Túl azon az okon, hogy "milyen ruhákat vegyek", vagy "milyen színűre fessem a gyerekszobát" (ami szerintem nettó hülyeség, miért, ha lány, akkor tényleg rózsaszínre fested a falakat?), ti miért szeretnétek majd tudni (vagy akinek már megszületett, miért szerette volna tudni)?