Tegnap olvastam a Dickin-medálról, ami az állatoknak adható legmagasabb brit katonai kitüntetés. Elérzékenyültem, hogy milyen szerencse, hogy annyira közelinek tudja érezni magához az embert akár egy galambhoz is, hogy nem "elvárt viselkedésnek" tanúsítja, hogy (süvítő lőszerek és rá vadászó német héják mellett mégis) elérte célját és fontos üzenetet kézbesített, hanem hősies, hovatovább bajtársi tettnek. Mert többször volt, hogy tényleg egy postagalambon múlt több száz ember élete (pl a verduni csatánál, ahol 500 német tűzvonala mellett még egy félreértésből adódóan saját szövetségi csapatok golyózáporát is ki kellett védeni).

 Én hiszek a reinkarnációban, és nem véletlen, hogy bizonyos állatok bölcsebbek, belátóbbak társaiknál, és hogy valami különleges készséggel hangolódnak rá az emberek igényeire. Varázslatos világunk epizódját olvasták :)