Tegye fel a kezét, aki annak idején látta 'A medve' c. filmet. (Gyerekkorom egyik meghatározója egyébként).

No, a rendező most egy újabb, igen szép témába fogott bele, és megfilmesítette Jang Rong: Farkastotem c. könyvét (egyébként a Hét év Tibetben és az Ellenség a kapuknál filmek rendezője is ugyanő). Szombaton megyek megnézni, addig is újraolvasom a könyvet, mert anno nem jutottam a végére, pedig nagyon nagyon izgalmas (ellenben 700 oldal, szóval igyekeznem kell, ha időben a végére akarnék érni -szerintem nem fogok.).

A sztori a Mao ce-Tung korabeli Mongóliában játszódik, a nomád életmódú pásztorok kemény életét mutatja be a sztyeppéken. Mindennapos harc a túlélésért, olykor magukkal a farkasokkal, hogy megvédjék a legfőbb élelem- és pénzforrásukat: a juhokat. Igazi ÉLETet ábrázoló mű, ahol a fő erő a természeté, benne a szentként tisztelt állatokkal ..bámulatos, ahogyan a pásztorok felfogását láttatja a könyv. A főszereplőnek pedig minden vágya felnevelni egy mongol farkaskölyköt, hogy tanulmányozza viselkedésüket. És egy nap talál egy egész almot..

kritika itt:
http://www.filmtett.ro/cikk/4161/jean-jacques-annaud-le-dernier-loup-farkastotem

Kéne valami olyan filter, mint az excelben, és akkor mondjuk meg lehetne nézni, hogy a Földön élő összes ember közül, zenehallgatás közben ki énekel éppen hangosan, miközben hazafelé tart a bevásárlásból. Mondjuk. Mert azért én kíváncsi lennék mekkora szórás lenne országok között, meg úgy egyébként a világban. És akkor mondjuk tegyük rá a plusz szűrőt, hogy olykor tesz egy-két táncos mozdulatot. Vajon mennyire csökkenne a számuk?

"Hiány, hallgasd hát sirámom, melyet uralmad, messzeséged, és időtlenséged indokol...

Tégy meg mindent azért, hogy rajta változtass, és az is, kinek szíve igaz, leküzdhesse hatalmadat."

Néha egészen olyan, mintha valami automata robotüzemmódba kapcsolnék, miközben én magam kilépek a testemből, de legalábbis a gondolataimba merülök, egészen fejest ugrom beléjük, és úgy telik el fél óra, hogy felporszívóztam és -mostam a lakást, noha közben oda sem figyeltem arra, hogy mit is csinálok voltaképp.

Chili ma kifejezetten hisztis kedvében volt, én nem is értem olykor, hogy lehet ennyire elborult agya, még kész szerencse, hogy a kutyahaverok tudják ezt róla, valamelyikük pedig kifejezetten élvezi ezt.

Egyébként továbbra is minden sétából feljövet az az első dolga, hogy megnézze, Bé ott van-e esetleg a hálószobában. Talán majd ha kellő idő eltelik, találkozhatnak majd, de max egy közös séta erejéig, mármint ahol én is ott vagyok.

Ti tudtátok, hogy az amazon tervei közt az szerepel, hogy drónokkal szállítsák ki a rendelt árukat?

Az elmúlt hét is jó rohangálós volt, tele jókedvvel, sírással, nevetéssel, elkeseredéssel, zuhany alatt magamnak megalkotott motivációs beszéddel, csajos esttel, treibballal, többféle sikerélménnyel. A különbség a villányi úti énem és a mostani között úgy cirka 7 év, bővültem még egy kutyával, két hallal, mínusz egy lakótárs. Na jó, remélem némileg bölcsebb is lettem.

És hát persze még most is végigfut a gyomrom tájt az a csiklandós érzés, amikor a két kedvenc karakterem végre szenvedélyes csókot vált, meg ilyenek. Na ez például semmit sem változott! És persze csak a lányok kedvéért belinkelem, mert most vasárnap 20:50-kor ilyen a hangulatom, naésakkormivan, igen, lányos, de én szurkoltam nekik, még akkor is, ha ez csak egy hülye sorozat, és kiváltja az aaaaaaaaaaw faktort, szerintem ez már a PMS...

Az új sorozatom egyébként a New Girl, Zooey Deschanel-lel, aki egyszerűen csodálatos, és imádom! Sokat lehet rajta nevetni is, és azért hát igen, életszagú, és az ilyenért odáig vagyok meg vissza.

és én még el akartam adni az xbox-ot! Ma 40 percet edzettem itthon (köszi youtube!), és huhú de jó volt!! És igen, tervezem, hogy minimum 3x a héten legyen ilyen, már szivacsom is van hozzá, ami ráadásul tompítja is az ugrálásomat, szóval remélhetőleg a szomszédok sem panaszkodnak.

 IGEN! Vége a siránkozásnak! Itt a tavasz.

Hozier - Someone New

Épp akartam kérdezni, hogy titeket is zavar-e, hogy nincs véletlen lejátszás a youtube playlisten, amikor felfedeztem, hogy de van! Minden kívánságom ilyen hamar váljon valóra, és akkor jóban leszünk, Élet :)

Szerintetek a halak szoktak unatkozni? Vagy magához az unatkozáshoz fejlettebb agyra van szükség? (bocs halak). De valahogy csak eltöltik egy napukat, ha értitek mire gondolok. "Ó, jó reggelt kedves akvárium társam, mi járatban errefelé?" -"Ó, kedves szomszéd, meguntam a kanyargós ágak körül úszkálni, átjöttem ide a levelesbe. Hát maga?" -"Épp színes kavicsokat keresek az unokáimnak" -"De hisz magának nincsenek is unokái" - Óó, milyen igaz.."

Ma megpróbáltam különbséget találni a két neonhalam között, találni valamit, ami az egyiken feltűnően eltérő, mint a másikon, de kb 10 perc után feladtam. Estelle erre biztos tud valami okosat mondani, én innentől megelégszem azzal, hogy olykor belefeledkezem a látványukba. Azért az mennyire vicces, nekiveselkedtem ennek a halazás témának, és még mindig csak két teszt halam van. Deee még mindig élnek, szóval annyira nem keserű a szám íze :)

Szóval tényleg itt a tavasz, mert a kankalinok már durván nyílnak a kertben, és az aranyeső is erősen sárgállik a bokrok mellett. Voltam az elképzelhetetlenül pici Karinthy Színházban megnézni a Gőz c. darabot, és azt kell, hogy mondjam, jó volt végre ellazulni. Vicces, hogy voltak olyan poénok, amiken csak a szingli lányok nevettek (és szám szerint hárman voltunk ilyenek, és a véletlen pont úgy hozta, hogy egymás mellett ültünk). Mondjuk a meztelenkedést túlzottnak találtam, mer oké, hogy egy gőzfürdőben játszódik, de attól még nem értem miért kell mellbimbóra ragasztott két ragasztócsíkkal ugrabugrálni a nézőközönségnek (oké hogy maga a karakter bolond), szóval engem ez azért némiképp meglepett, de maga a darab nagyon felszabadító volt. Négy nő négy különböző jellem és életminőség, eltérő kapcsolati formák, sorolhatnám. Keveselltem az életbölcsességeket, mint a legújabb StarWars filmben, de cserébe szanaszét gurultunk a nevetéstől.

Utána az Akváriumban hárman egymás után borítottuk ki a piáinkat, berúgtam három gin tonictól, és szokás szerint hazáig csuklottam, ahogy az ilyenkor lenni szokott.

Mi lenne jó

"Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem. Nincsen cél, hiába is képzelem. Nincsen út, nincs semmilyen történetem. Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem."

 Most jó, most jó, és tavasz van, és holnap elviszem a bringám a legközelebbi kúthoz és felfújom a kerekét, és husSsSSsSs így fogom szelni a szelet, pont így!

Az Urániában adják a Keresztapát, igaz, csak az egyet, és én még sosenem voltam az Urániában, sőt, még a Keresztapát sem láttam, szóval összekötöm a kellemeset a kellemessel :)

Ez a legújabb programterv, remélhetőleg péntekre.És még színház is jut aznapra :) Kultúrális élmények tárháza, avagy imádlak, Élet!

:)

A google nőnapi köszöntőjében Jane Goodall is megjelenik!!

 Boldog nőnapot, sorstársaim, csak ügyesen, és Boldogan! ;)

"Összedrótozom magam, a száj szorít, a szív rohan" -meg közben az idő is, és már 4 hónapja lassan, hogy független nő lettem.. Mit mondjak? Sokat boncolgatom a dolgokat, elmélkedem, filozofálok róla. "Hol hibázott a pilóta? Vagy a hiba idebent van.. Mit ronthattam el magamban?". Mert bizony van pár dolog, és nehéz megszerelni őket, olykor óramesternek képzelem magam, aki ül a kis ketyere fölött, apró kütyükkel a kezében, amikkel az apró szerkezet miniatűr darabjain babrál. Egyetlen állítás sok mindenen változtat, és minden elem szoros összefüggésben áll a másikkal.
"Mi szorítja, mitől fog majd alábbhagyni, ez az érzés, mi szorítja? A múlt nyomása, a jövő súlya"

De alapvetően jól vagyok. Telnek a napok, drótozom össze magam, hogy végül megmaradjak egy egésznek, egész jópofa játék ez, játszani a határaimmal, jé, ezt is lehet, meg amazt is, és emezért sem szólt rám senki, amazért sem nézett csúnyán. Voltaképpen...hát igen. Szabad vagyok.

Ti is elfelejtitek a másik fél nevét már közvetlenül a kézfogás után?

  "Those years weren’t lost. They simply weren’t the way I’d planned them." /KurtVonnegut/

"... A szerelem, ha igazi, mindig halálos. Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng, hűvös illataival... Ez az élet, de nem ez a szerelem. Komorabb láng ez, vészesebb. Egy napon eljön életedbe a vágy, hogy megismerjed ezt a pusztító szenvedélyt. Tudod, mikor az ember már nem akar egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni egy szerelemtől, hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is. Később jön ez; sokan nem ismerik meg ezt az érzést, soha...S aztán van az, hogy az ember egy napon megérti, mit akar az élet a szerelemmel, miért adta ezt az érzést az embereknek?... Jót akart velük?...A természet nem jóságos. A boldogságot ígéri nekik ezzel az érzéssel? A természetnek nincsen szüksége ilyen emberi ábrándokra. A természet csak teremteni és pusztítani akar, mert ez a dolga. Kegyetlen, mert terve van és közömbös, mert terve emberen túli. A természet megajándékozta az embert a szenvedéllyel, de megköveteli, hogy ez a szenvedély feltétlen legyen.

Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben... Tudod, az a dagályos "ünnep van" érzés, mely a legtöbb kezdődő emberi kapcsolatot áthatja... Milyen gyanús ez! A szenvedély nem ünnepel. Ez a komor erő, mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot, nem vár választ azoktól, akiket megérint, nem kérdi, jó-e nekik, nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel. Az egészet adja és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet, melynek legmélyebb árama maga az élet és halál. Nem lehet másképpen megismerni a szenvedélyt… s milyen kevesen jutnak el idáig! Az emberek csiklandják és cirógatják egymást az ágyban, nagyokat hazudnak és hamisan érzelegnek, önzően elveszik a másiktól, ami jó nekik, s a maguk öröméből egy kis hulladékot talán odalöknek a másiknak is... S nem tudják, hogy mindez nem a szenvedély.... Igen, az igazi szerelmesek is vásárra viszik a bőrüket, szó szerint és valóságosan... Mi más értelme van annak a végzetes és feltétlen odaadásnak, mely a végső szenvedély megérintettjeit egymást felé hajtja? Az élet kifejezi magát ezzel az erővel, s rögtön közömbösen elfordul áldozataitól. Minden időben és minden vallásban ezért tisztelték a szerelmeseket: mert máglyára lépnek, mikor egymás karjaiba borulnak. Az igaziak, tudod. A bátrak, a kevesek, a kiválasztottak. Minden igazi ölelés mögött a halál van, árnyaival, melyek nem kevésbé teljesek, mint az öröm fénycsóváinak villanása. Minden igazi csók mögött a megsemmisülés titkos vágya van, az a végső boldogságérzet, amely már nem alkuszik, amely tudja, hogy boldognak lenni mindig annyi is, mint teljesen megszűnni és átadni magad egy érzésnek. És ez az érzés céltalan...
Szeretni annyi, mint egészen megismerni az örömet, s aztán elpusztulni."
- Márai Sándor: Az Igazi -

cs.á. avagy viszlát ifjúi álmok

...és ahogy a munkahelyi nyomtatóból jön kifelé a válási irat, amit a bíróságnak kell postázni, mellbe vág a tálcára kihulló papír szele, igazi súllyal csapódik neki a mellkasomnak. Innentől fogva az összes kitöltendő, hivatalos papíron ezt kell majd feltüntetnem. Családi állapota (továbbiakban mint cs.á.): elvált.

Igen, ez egy negatív konnotációjú szó (már értek valamit a nyelvtan órák, hogy ezt is le tudtam írni), egy bazi nagy címke a bőröndön.. Akkor nem lehetne, hogy ezt inkább kivigyem a reptérre és elküldjem melegebb éghajlatokra? Ördögbe is ezekkel a hülye bélyegekkel, amiket az emberekre tapasztanak, mint az "egyedülálló". Jézusom. Miért kell egyáltalán ezt bárhol is feltüntetni? Akkor én most indítványozom, hogy legyen összesen két kategória a cs.á.-ra: házas és nem házas. Ennyi. És akkor az sem érzi, hogy lemarad valamiről, aki a "régi kasztok" szerint egyedülálló, és az sem gondolja, hogy vége a világnak, aki elvált. A továbbiakban pedig várom a javaslatokat arra vonatkozóan, hogy a megözvegyültekre mit találjunk ki.

Az igen, mekkoa erővel csap arcon ez a leírás, hogy még percekig csak pislog az ember.

"Anton Pavlovics Csehov A kutyás hölgy c. elbeszélésének hőse először találkozik életében az igazi szerelemmel, és rájön, hogy a társadalomban, amelyben él, az embernek a legszebb érzéseit, törekvéseit titkolnia kell. Az üres, értelmetlen, italozással, kártyázással, vendégeskedéssel, hazugsággal tele élet azonban nyíltan felvállalható."

Free

Tök jó, hogy rátalálok régi idézetekre, amik akkoriban ugyanúgy letaglóztak, mint ma. Hehe milyen jó is néha feledékenynek lenni, lám, mindennek megvan a maga pozitív oldala.

"Egy ember bármit megváltoztathat. Az arcát, az otthonát, a családját, a barátnőjét, a vallását, az Istenét. De van egy dolog, ami sohasem változik. Nem tud változtatni a szenvedélyén..."

Na, hát süt a nap, meg minden, és az irodából rálátni a Citadellára, és a kedvenc városrészemre, azt hiszem ez az egyik legjobb ebben az új melóban: a kilátás. Már alig várom, hogy igazán tavasz legyen, a maga kabát nélküliségével, és hogy szórt fényével beragyogja az asztalt. *sóhaj* tavasz, már nagyon várlak!

Na az van, hogy eléggé túlnyomó többségben vannak a negatív posztok, meg egy burn-t is megittam, úgyhogy szétvet a ZENergia, szóval most csakazértis formát bontok és jó kedvem lett.

Azt találtam ki, hogy a hosszú hétvégén elmegyek bulizni, mert már igencsak rám fér, és akkor úgy levezethetem a fölös energiákat, mint Chili örző-védőn, vagyis igen, valakinek foggal belekapaszkodom a karjába, és csüngök rajta egy kicsit. Ez azért mondjuk elég vicces látvány lenne, nem? :) Bár ha jobban belegondolok.............

na jó, nem kellenek az ilyen direkt célozgatások, csak felpörögtem egy pöppet, kitart mondjuk úgy még egy órát, és utána megint normális leszek :) Azt akartam még mondani, hogy azt leszámítva, hogy szombat munkanap, kezdődik az ü3, ami már önmagában nem csak hogy semlegesíti előbbi hír savanykás szájízét, de egyenesen megédesíti azt. És akkor még pakoljuk rá azt a lehetséges verziót, hogy este esetleg kéne valami őrültséget is csinálni, és máris olyan pozitívban van a mérleg, hogy mindjárt ki is akad. Na jó, nekem vagy nem szabad energiaitalt innom, vagy pont hogy napi 2-őt, és könyvet írni a hatása alatt! De ugye, hogy megvennétek? :)

Muse - Panic Station (Official Video)

Hohóó ennél jobban nem is lehetne definiálni a jelenlegi helyzetet. Muse, mindig is te voltál a nr1.
Mondjuk a klipp elég betegre sikerült :)