Azért ilyenkor, mikor senki sem látja, megengedem magamnak, hogy alámerüljek ebbe a mélykék medencébe, ahol halak sem úsznak, talán csak egészen iciri picik, hogy szabad szemmel is csak csillámpornak látszódnak, ahogyan megtörik rajtuk a fény..

Lemerülök egészen a csempézett aljzathoz, s keresem a csapóajtót, ahol talán nekem is elrejtettek egy titkos üzenetet, de nem találok, csak suttogó vibrálást magam körül, mintha perzselnék a hullámokat, mintha időutazók keltette menetszéllel üzennének az égiek nekem. Honnan tudom hol kezdődik az az elmosódott világ, amiben még az ég is naracsos-lilás, s ahol édes piros illat lengi körül az odaérkezőt..

De újra fel az álarcot, csak senki se lássa, hogyan jelennek meg az apró pikkelyek, s válok ismét én is súlytalan madártollá, amit felkap a keleti szél, és ismeretlen sziklákhoz tapaszt, majd súlytalanul a víztükörre hullva végül egy olyan cet gyomrában végzi, amely sosem látta még a sarki fényt.