"Más nem tudja milyen a te helyedben. Csak te."

424

Ó, jer keblemre, hűséges társam, kedvenc sorozatom, te.

Most nem azért, de én még nem találkoztam ezzel a HP külön kiadással.  A kviddics évszázadai meg a legendás állatok és megfigyelésük megvan, de ez nem. Lesokkolódtam. Ti olvastátok?

Franz Liszt - Un Sospiro

Tracks

Szóval egy pár napja írtam erről a filmről (Tracks), aminek a trailerét ki is tettem ide, hogy mindenképp megnézem, hát aznap el is kezdtem, de befejezni csak most volt időm. Örülök, hogy rám talált, egyébként egy igaz történet; egy Robyn Davidson nevű lány eldönti, hogy 2000 mérföldes utat tesz meg gyalog, az ausztráliai sivatagon keresztül az óceánig. Diggity nevű kutyájával és négy tevével kel útnak, előtte tanulmányozza persze őket, a megszelídítésük és kezelésük csinját-bínját. Mivel útközben eléggé elfogy a pénze, a National Geographic-ot kéri fel szponzornak, akik útjának finanszírozásért cserébe egy fotóst küldenek, akivel 4-5 hetente keresztezik egymás útját, hogy az fotókat készítsen róla.

Persze mint minden ilyen történetnek, ennek is a lélek visszatalálása önmagához a célja, egyfajta érzelmi megtisztulás, fizikai és belső erő határának feszegetése. Nézegettem az igazi Robyn Davidson képeit, akinek az ezen élményeit leíró könyvéből készítették ezt az adaptációt. Annyira inspiráló. Mélyen megérint, annyira, hogy nehéz szavakba önteni.

Apának tetszett volna.

A Nat.Geos fotóriporterrel

baloldalt: igazi Robyn és kutyája Dignity, jobb oldalt a filmbeli megtestesítőik

Azt gondoltam menni fog ez a mai munkanap (meg ugye még holnap is!), de amióta megláttam reggel, hogy ma is ugyanolyan sejtelmes, magába fordulós nap indul, megváltozott a hozzáállásom.

még mindig szenvedély

Tegnapelőtt este Chili talált egy eszméletlenül jó, kvázi elpusztíthatatlan, mégis ruganyos kutya labdát. Tegnap elhagytuk Chili pórázát egy viszonylag rövid szakaszon, és mégsem lett meg, hiába jártuk végig oda-vissza a szakaszt háromszor is. Azt hiszem kiegyezhetünk, hogy ez az Univerzum kristálytiszta adok-kapok rendszere.

(és elképzelem, ahogy valaki legalább annyira örült a mi piros, pont tökéletes kialakítású pórázunknak, mint amennyire Hegyesfül a labdának). Szóval végülis win-win szituáció....mondhatni.

A mai nap két képe, amitől gombóc lett a torkomban. Olyan varázslatosak az állatok! Nem, nem is szükséges több szó.

napjaim

Ettől a filmtől olyan libabőrös lettem, hogy még. Még. Ma. Megnézem!!

Fight song

Hát igen, most például kifejezetten hasznos lenne, ha elvonulhatnék egy kicsit kint a szabadban és a ködbe burkolt tájat bámulva engedhetném, hogy átjárjon ez az egész; itt van a gombóc a torkomban, vissza kell nyelnem a sírást, különben úgy törne ki most belőlem, hogy magam sem tudom meddig tartana. Na ez az, amit most sajnos nem tudok megengedni magamnak.. hjah, ehelyett azzal kárpótolom magam, hogy legalább leírom, milyen jó is lenne bőgni egyet, hát Réka, gratulálok ahhoz, milyen hülye vagy.

Azért az durván veszélyes, hogy ma szó szerint három másodpercenként át tud csapni a hangulatom egyik végletből a másikba. Tegnap óta érzem, hogy ez kitörni készül, s már B-vel sem akarok ilyenről beszélni, nem akarom még ezzel is terhelni őt, mikor épp elég nehéz lehet neki így is.

Taita tegnapi vizsgája óta feszít ez belülről... éreztem, hogy Apa ott van velünk. Nem véletlenül kaptuk mi az ötös számot; az ötös az én számom, többször is végigkísért már az életem során. Már amikor az első sorszámot kihúzták, tudtam, hogy mi fogjuk azt kapni. Hát így is lett.
Ezen kívül gyönyörű szép, igazi téli idő volt, s amikor végeztünk kisütött a Nap...

Taita is nagyokat sóhajtott este, és egyszerűen...éreztem, hogy mennyire hiányzik neki is, és hogy én nem tudom megadni neki...hogy én nem ő vagyok, persze engem is nagyon szeret, és nekem is döntötte a fejét hosszan kifújva a levegőt, és akkor már ketten voltunk, akik ugyanarra gondoltunk.. És bár egyébként úgy szoktam aludni, hogy a lábam van az irányába (ő az ágy végénél lehelyezett szőnyegen alszik), de tegnap megfordultam, hogy simogathassam.

Érzem én, hogy már kezd nagyon mérgező lenni, hogy nem foglalkozom a gyásszal, de legalábbis olyan minimális mértékben, ami csak épp arra elég, hogy pillanatnyilag kieresszem a szelepeket, ami viszont hosszú távon egyáltalán nem ad megnyugvást, de tényleg nincs rá időm, sem alkalmam, hogy igazán egyedül legyek. Nagyon kell már ez a két hét Amerika, végre lesz időm és alkalmam arra, hogy megtaláljam valahol az elvesztett énem, elfogadva, amit jelenleg nem akarok; hogy Apa megmásíthatatlanul, kihisztizhetetlenül, örökre elment...

"Hol azt kéri, mit nem kaphat, ott azt kapja, mit nem kér"  /Szaffi/

"A kapcsolatok olyanok, mint az üvegek : néha jobb ha összetörve hagynunk ahelyett, hogy újra megsebeznénk magunk, miközben próbáljuk újra összerakni."

hah...én úgy tűnik már 2010-ben is kib..ott bölcs voltam
http://felfedezo.blogspot.hu/2010/09/mar-megint-szerelem.html

Megint loptam Rékai Zsolttól

Azért ilyenkor, mikor senki sem látja, megengedem magamnak, hogy alámerüljek ebbe a mélykék medencébe, ahol halak sem úsznak, talán csak egészen iciri picik, hogy szabad szemmel is csak csillámpornak látszódnak, ahogyan megtörik rajtuk a fény..

Lemerülök egészen a csempézett aljzathoz, s keresem a csapóajtót, ahol talán nekem is elrejtettek egy titkos üzenetet, de nem találok, csak suttogó vibrálást magam körül, mintha perzselnék a hullámokat, mintha időutazók keltette menetszéllel üzennének az égiek nekem. Honnan tudom hol kezdődik az az elmosódott világ, amiben még az ég is naracsos-lilás, s ahol édes piros illat lengi körül az odaérkezőt..

De újra fel az álarcot, csak senki se lássa, hogyan jelennek meg az apró pikkelyek, s válok ismét én is súlytalan madártollá, amit felkap a keleti szél, és ismeretlen sziklákhoz tapaszt, majd súlytalanul a víztükörre hullva végül egy olyan cet gyomrában végzi, amely sosem látta még a sarki fényt.

A Sors annyira őrületesen könnyedén gördíti elém a lehetőségeit, hogy ez már szinte gyanús is :)

Szóval mostanra nem csak a vállam fáj több mint egy hete, de mára beállt az egész hátam is. Most vagy az ággyal van gond, vagy velem (a lábamról már nem is beszélek).

A hétvégén szerintem elmegyek a gyógymasszőrhöz, akit Detti ajánlott.

Igen, azért ez az a pont, ahol inkább bevágtam magam mögött az ajtót ma reggel, mert nem tudom azt hallgatni, ahogy olyan dolgokat mond rólam, amik teljességgel nem igazak. Ettől függetlenül megértem, és tényleg megértem, hogy most miért váltakozik így a hangulata, de ismerem magam annyira, hogy megóvjam attól a fajta érzésdömpingtől, amit rásuvasztanék, ezért inkább leléptem. Meg aztán nem szorulok azok után a kib.ott szívességére, hogy bevigyen melóba (amit ő ajánlott fel még tegnap).

 Azt mondta nem tetszik neki, ahogyan ezt az állapotot kezelem, hogy ilyen "közömbös" vagyok. Egyrészt ha tudná milyen gondolatok zakatolnak a fejemben, mindent mondana csak ezt a jelzőt nem, másrészt meg én magam nem tudom milyennek tűnök kívülről, de azt hiszem ez az én menekülési stratégiám, hogy bezárok ajtót-ablakot, és a belső világomba menekülök.

Egyébként meg egy kib...ott őrültségre készülök. Igen, Szaki bizonyára erre megint azt mondaná,hogy ne éljem filmekhez összehasonlítva az életem, de azért nekem egyből a "Wild" c. film ugrott be, hasonló körülmények okozták a csaj útnak indulását. Kib.ott őrült vagyok, de erre most szükségem van.