Csak állt ott, fehér térdzokniban az összeomló kártyavár kellős közepén. Kék ruháján föld színű foltok, körmei alatt piszok lapult, tenyerén sötét foltok... Ahogy megtörölte az arcát, széles csíkot maradt keze nyomán, de mit számít ez olyankor, mikor a kabócák hangja több napja nem hagyja aludni az embert.. Lehajolt a lábához dörgölőző macskához, Mirjam, hogy érezheted meg mindig tökéletesen, mikor van rád szükségem a leginkább -gondolta magában, és átlépett a szanaszét heverő lapok felett..