Hát most mit mondjak... keresem, kutatom a lelkemben azokat az apró szikrákat, amiket egyébként messziről észre kéne venni, de talán csak annyira sok minden van rápakolva, hogy fényüket lefogják a lomok, holmik, kacatok. Eddig már szembejött a kudarc érzése, de ez ugye nem az, amit keresek. Kutatok tovább..

Egész nap ezt a számot hallgattam ma, erre az egyik oldalon, amit rendszeresen olvasok, megláttam, hogy a blogíró lány is ugyanígy volt ezzel :) véletlenek nincsenek.

Akarok tököt faragni, de nem tudom, hol érdemes ehhez megvenni a gyümölcsöt. Ötletek?

Hogy ez mekkora őrületes hülyeség, beleragadni a futóhomokba, és végignézni saját merülésed, miközben minden egyes mocorgással csak tetézed a bajt. Mégis meg kellett volna néznem azt a Bear Grylls videót arról, hogyan is szabadulhat ki ilyenből az ember. Haha..

Persze ezek a hülye cikázó gondolatok sem segítenek, most maradni vagy menni -gondolod a nyitott ajtóban, engem pedig cserben hagyott a saját ítélőképességem, elment szabadságra, és a munkásoknak is csak hűlt helyét találom a fejemben, füstölgő táborhelyet, leszakadó "Kumbaya" feliratú táblákat, maradék után keresgélő kóbor kutyákat..

Hát itt állok, teljesen egyedül, még a szél is fúj, de azért felszegem az állam, mert én az apám lánya vagyok, nem úgy van az!

Csak állt ott, fehér térdzokniban az összeomló kártyavár kellős közepén. Kék ruháján föld színű foltok, körmei alatt piszok lapult, tenyerén sötét foltok... Ahogy megtörölte az arcát, széles csíkot maradt keze nyomán, de mit számít ez olyankor, mikor a kabócák hangja több napja nem hagyja aludni az embert.. Lehajolt a lábához dörgölőző macskához, Mirjam, hogy érezheted meg mindig tökéletesen, mikor van rád szükségem a leginkább -gondolta magában, és átlépett a szanaszét heverő lapok felett..

őrület

Mert semmi sem nyugtat meg jobban, mint hajnali háromkor pár vigasztaló szó egy álmomban szó szerinti haldoklás után..

Úúúú de visszamennék arra a koncertre, most úgy rám tört a hangulata, ott vagyok a tömegben, és egy emberként őrjöngünk, sikítva ugrálunk, mindjárt széttépjük a levegőt, ami körülvesz, szinte lebegünk jó magasan, a Világ feje fölött, teszünk mi arra, mit hoz a holnap. Szenzációs koncert volt, még akarok, még még mééééég!!!!

Ma reggel egyébként erről a hírről olvastunk Bével, ami igazán izgalmas kérdéseket vet fel. Vajon tényleg idegenek? És ha igen: mennyi időbe telne eljutni hozzájuk? Azaz milyen messze is van valójában ez a bolygó tőlünk (1500 fényév az pontosan mennyi idő alatt megtehető táv űrhajóval?)
És ha most látjuk azokat a mozgásokat, akkor azok valójában MOST történnek vagy 1500 évvel ezelőtt?!?!?!

Megint veled álmodtam, Apa, és olyan gyermeki voltál, csíntalan, Jóskával virgonckodtatok, talán visszapillantókat állítottatok el az autók ajtaján, vagy valami ilyesmi, de kacagva futottatok, és cinkos pillantásokat vetetettetek egymásra közben, én pedig olyan boldog voltam, hogy örülsz, és láthatlak, pláne ilyen vidámnak.

 Aztán felébredtem, és könnyek jöttek a szemembe; hát ez a valóság, ez a hiány állapot a valós, nem a boldog-felhőtlen... és egy dolog vigasztalt csak, hogy Taita odajött az ágyhoz, és a reggeli bohóckodós hangulatával hívott, hogy keljek már fel, mert egyébként ő már várja a reggelit, amit csak séta után kap meg, szóval jó lenne, ha szólnék Bencének, aki ugyan már kint tett-vett, hogy siessen, mert akkor minél hamarabb feljöhetnek. És persze erre Hegyesfül is odajött, hogy puszikat adott, mert ő azért finomabb érzéseket is levág, és adott esetben a saját érdekei elé helyezi a te épp aktuális lelki állapotod.

Hát így élünk mi, két imádni való blökkel, akik mind mással nevettetnek meg, másképpen aranyozzák be a napjainkat.

Úgy hiányzol...

És csak hogy megint kajáról írhassak (mintha nem lenne már így is elég széles csípőm...), ma ezt készülök megsütni vacsira Bének, darált husival, sajttal, paradicsommal, hagymával töltve:

Guszta pupusas

Nnnnno. Már majdnem kész vagyok a treibball DM levéllel, még egy-két finomhangolást igényel a dolog, illetve várok 2 képet az első két címsorhoz. Terveim szerint a hétvégéig kiküldhető a gazdiknak.

Az első órát okt 22-re tervezzük, már eléggé izgulok :) Hányan jönnek el? Ha túl sokan, az lesz a gond, ha túl kevesen, akkor meg az :))) Azért ez mindenképpen egy szuper dolog, bár már több kutyasulin is vezetnek treibball foglalkozásokat, szóval nem egyedülálló ez az ötlet. De mindenképpen sokszínűvé teszi a sulit (mantrailing, agility, ö.v., és akkor még treibball is) :))

Épp "rohadtul megölök valakit, aki még egyszer olyan hangon szól hozzám" hangulatom van, és a képzeletemben véres kézzel mászkálok, diadalittas arccal.

Nem mellesleg örülnék neki, ha a valóságban sokkal magabiztosabb lehetnék, mert igazából bár ki nem állhatom, ha beszólnak, visszaszólni már csak olyan ritkán vagyok képes, hogy utólag mindig gyűlölöm, hogy nem álltam ki magamért. Pedig megérdemelném, hogy magam mellé álljak bármilyen szituációban. Azokban meg pláne, amelyekben nincs igaza a másik félnek. GRRRRrrr

No. A tegnapi treibball megbeszélés kapcsán magamra vállaltam a treibballra felhívás "flyerz"-ének megalkotását. Huh!

Azért az mennyire vicces, hogy 5 deci Irsaitól olyan jókedvűre ittam magam, hogy leszállva a metróról táncolva, és azt hiszem hangosan énekelve mentem hazafelé, miközben youtube-ról hallgattam számokat fülhallgatóval ... őőő... izé..

Ma enyhén fáj a fejem, és a gyomrom eszméletlen vágyakozással dörömböl valami szaftban (de minimum majonézben és mustárban) tocsogós kaja után. De speciel fél királyságomat adnám egy bundáskenyérért is! Hát asszem nem ma kezdek fogyókúrázni, az is biztos! :)

Ma meg treibball megbeszélés a sulivezetővel, és ha addigra felszárad a jelenlegi sár, akkor gyakorlunk is majd.

Szóval az van, hogy kb 3 hónapja a jobb combomban folyamatos, állandó izomgörcs van. Egy pillanatra sem szűnik, maximum enyhül (például jellemzően reggel jobb egy picit -az alvás közbeni pihentetés gondolom lazítja az izmot-, estére pedig jobban fáj). Felhívtam a dokim, azt mondta, hogy szedjek MagneB6-ot, s ha egy héten belül nem múlik el, akkor menjek be, és beutalnak ortopédiára.

Basszus, szurkoljatok!

No. Úgy néz ki, hogy elfogadták a treibball tematikánkat, csütörtökön ülünk le a sulivezetővel megbeszélni annak részleteit, hogy akkor mikor-hogy vezethetjük be, mint életmód programot a sulin, vagyis ugyanolyan választható irány lenne, mint egy agility vagy mantrailing vagy őrző-védő foglalkozás. Éljen!! :)

Hát igen, elég messziről láttam már, ahogy közelednek ezek a viharfelhők, de azért lesütöttem inkább a szemem; elnéztem más felé, mintha ott se lenne, hát nesze neked struccok, tartanád meg magadnak a hülye tojásaid ahelyett, hogy most a fejemen töröd fel őket! Szuper, csak erre vártam, hogy nyomasszanak ismét a mélyben bújók, hogy inkább elbújjak egy barlang mélyén, ahová nem ér be a Nap, meg amúgy te sem.. Isteni, hát tényleg csak ez hiányzott, ez a ragadó szurok, ez a kénköves vulkánbél, ez a sziklával terhelt mellkas.. Üdvöz légyen méhem fia, PMS a mi "reménységünk" ...