Már vannak olyan percek, sőt, bevallom, talán órák is, mikor úgy érzékelem a valóságot, mintha mi sem történt volna. Mintha minden csupán egy szörnyű mozifilm képkockáin történt volna, s nem a mi kis családunkkal.

De aztán berobbannak az emlékképek, a valóság lábremegtető, jéghideg, könyörtelen vizesvödre. Ez a hiány nem múlik el. Sőt. Mind erősebb lesz, egy, öt, tíz év múlva..
Mi lesz velünk akkor, hisz már most annyira ....?