Már látatlanul is tudtam, hogy ez valami más lesz. De hát miért is ne lenne az, hisz a rendező nem más, mint maga David Fincher (Harcosok klubja, A hetedik, Benjamin Button különleges élete, és egyik kedvenc filmemhez, a Zuhanáshoz is elég sok köze volt). Oh, igen, a zseniális David Fincher.
Az első fél órában kibontott történetben (csupán a jéghegy csúcsa) találkozunk a férjjel, aki egy gyönyörű, amerikai családi házban él, s hazaérve nem hogy felesége hűlt helyét találja, de arra utaló nyomokat, hogy dulakodás történt. Aztán ahogy a rendőrökkel karon öltve bogozzuk a szálakat, egyre több gyanús momentum kezd feltűnni, amik noha a férjre irányítják a gyanút, de ez közben további kérdéseket vet fel.
Filmjeinek mágikus erejét, felejthetetlen élményét a váratlan fordulatok, kifordított élethelyzetek adják. A jól ismert, már-már előre várt, "hinni-véljük-hogy" jeleneteket megfogja a sarkuknál fogva, jó alaposan megrázza, majd kifordítja őket. Hát így lesz egy "vajon tényleg ő ölte-e meg a feleségét vagy esetleg felbérelt valakit erre a feladatra? Esetleg harmadik személy tehette?" kvázi előrelátott végkifejlet-hármasból egy napok múlva is hatása alatt tartó történet, ami minden, csak az nem, amire számítunk.
A 'Holtodiglan' olyan film, ami mer játszani. Mer nem csak maszatolni, de tűhegyes élességgel megmutatni jellemtípusokat, miközben a szereplőkkel olyan szinten azonosulni, hogy bár már lement a stáblista, te még mindig csak ülsz, magad elé meredve, és érzed a szorítást a mellkasodban.
Kötelező!
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése