Valamiféle rejtett anyai érzéseim lehetnek, mert hajnali 1 körül felébredtem arra, hogy zuhog az eső, és abban a szent minutában eszembe jutott, hogy a nagy pálma viszont kint van az erkélyen, és be kell hoznom, nehogy rosszat tegyen neki az időjárás. Szóval felkeltem, és noha nagyon nehéz, beemeltem a szobába. Olykor magamat is meglepem! Komolyan.

De hogy 1:1 legyen az "Örülök" vs "Ó b*ssza meg" életérzés, tegnap Hegyesfül egyszercsak hopp, jobbra el, be az erdőbe, és hosszú perceken át hiába hívtam, csupán az ágak mozgásából és a kiszűrődő hangokból tudtam, hogy bizony őmakacssága vagy zabál valamit vagy épp belehempereg, esetleg mindkettő.
Nos, miután végre kijött (nem tudtam utánamenni, annyira dzsindzsás volt), kb 10 méteres hatótávolságban orrfacsaró dögszagot árasztott, amit tartós slaggal sem tudtam semlegesíteni, csupán enyhíteni rajta valamelyest.

Aztán Bével egy felmosóvödörnyi oldott Wu2 samponos vízzel sikáltuk(!) és dörzsöltük át az egész testét, legalább már annyit elérve ezzel, hogy a bűz enyhült, és a bűz távolság kb 30 centin belülre csökkent...

Kedves Estelle, az ilyen tapasztalatok remélem adnak némi visszatántorítást :))))))