zöld

Azt figyeltem meg, hogy a pms-ről manapság laza természetességgel beszélnek, és írnak a lányok. Igazából miért is kéne ezt titokban tartani, nem igaz? Amúgy sem tudjuk eltitkolni az ilyenkor felturbózott hormonjaink miatt a folyamatot. Bé ilyenkor elnéző legyintéssel szokta fogadni a kitörő reakcióimat, bár azért van, hogy még meglepődik. Mint például tegnap, amikor hirtelen bőgésben törtem ki a gép előtt. De utálom, hogy mást sem látni fészbúkon, mint az árvízben sodródó, deszkákba kapaszkodó állatok szenvedését. Idejött, megölelgetett, és megbeszéltük, hogy jelentkezünk ideiglenes befogadóknak.

Itthon vagyok,  és szeretem. Végre érzem, ahogy elcsendesedik minden körülöttem. Jó lenne megtalálni a régi hangot. Vettem egy kis füzetet, amibe a kósza gondolatokat tervezem leírni, hátha lesz belőlük egyszer valami. És talán a hangszert is elővehetném már, már jó ideje nem...

És tessék. Már emiatt a szám miatt is bőgök.