Már nem is emlékszem mikor talált rám ez a dal, talán a Hatchi -ban hallottam először, de jó sokszor segített már nekem az olyan órákon, mint ez is. Jöjj hát velem, légy a kispárnám még ebben a másfél percben, amíg le nem telik a tészta hűtési ideje, és el nem kezdődik a sütési folyamat túlontúl hosszúnak ígérkező folyamata 😅

Halkan elképzelt

" -Ez most nem lesz...egyszerű, ugye?
-Semmi egyszerű nincs benned.

Aztán megint megcsókol. Most már nyíltan, fékezhetetlenül, mintha a világ peremén állnánk, s csak egymásba kapaszkodva lehetne visszatalálni. "

... 

A fény lassan csúszik be a redőny résein. Valami madár túl optimistán kezdte a napot az ablakpárkányon, de én csak élvezem a dallamát és mosolygok azon, ahogy más korábban a takaró alá fúrta az arcát, mert utálta az ilyen "ricsajt". De nem ő. Ő mosolyogva élvezi a váratlan dallamot. Mintha minden csak miattuk lenne pont így. A Nap ma miattuk kelt fel.

Ő már ébren van. Oldalra fordul, és néz. Nem nyálasan, csak inkább mint aki nem hiszi el, hogy itt vagy. Vele, ebben a pillanatban.

Ő (félig suttogva, rekedten): -Elzsibbadt a karom. De nem mozdulok

- Mert romantikus vagy?

- Nem. Mert nem akarom, hogy azt hidd, el akarok menni.

-Akkor jó. Mert nem akartalak elengedni.

A kávé ilata még ot lebeg a levegőben, mint egy reggeli vallomás. Nem harsány, csak ott van, tisztán, őszintén. Mint ő. A két bögre még félig tele, az egyikben kihűlt már a hab is, a másikon az ujjlenyomatom halványan ott maradt a porcelánon. Ő nem szól, csak halkan megjegyzi:

- Vigyük le őket sétálni.

Ők - a kutyák. A két alibi, akik nélkül talán ez a reggel sosem történik meg.

Önazonos

Sziasztok újra!

Rengeteg idő telt el amióta utoljára rendszeresen posztoltam, és azóta az Élet jó sok lehetőséget talált rá, hogy taszigáljon, meggyűrjön, próbára tegyen. Tudom, ezt nyilván sok mindenki más is elmondhatja még magáról, az emberek élete, ha zajlik, gyakran vált fordulatot, és a megannyi útelágazás mégtöbb lehetőséget ad a teljes kakofóniára. Mondjuk úgy, hogy próbatételből volt sok, de itt vagyok, élek és virulok, de legalább közben mindenki más öregszik csak, én ugye nem :)

Jó polgárhoz méltón az évek alatt igyekeztem foglalkozni a lelkemmel is, hogy ne merüljek el a hullámok tengerében (vagy a tenger hullámaiban), és azt hiszem azt azért állíthatom, hogy eddig jól lavíroztam a kaka és a fos állapotai között. Mondjuk most már jöhetne légyszi egy szuperjó konjuktúra időszak, ahol minden szipi-szuper. 

Úgy alakult, hogy felkerestem egy Life Coach -ot, és közös munkába kezdtünk, elsőre pedig egy elég érdekes házifeladatot kaptam, mégpedig hogy írjak egy levelet önmagamnak - a szimpatikus énemtől. Az egyik kérdés, amire ki kell térnem, hogy "milyen helyzetekben tudsz leginkább önazonosan viselkedni"? Ha bárki olvassa ezeket a sorokat, kérlek, hogy vidd el magaddal te is a kérdést, és válaszold meg, rád vonatkoztatva.

Jó kis kérdés.Lássuk csak.. Akkor vagy önazonos, mikor nem vagy "műsoron". Mikor kontrollált mozdulatok, mondatok, szerep helyett csak te vagy ott, a gondolataiddal, intuícióddal, és azokkal az érzékessel, amiket nem kell kitalálni, mert maguktól találnak kifelé utat belőled.

Azt hiszem akkor tud az ember lánya leginkább elhomályosulni, ha az önazonos alkalmak jelentősen megritkulnak, netán teljesen eltűnnek. És milyen fontos a megfelelő partner is! Ha egy önazonos megélés eufóriájával hazaérve otthon hűvös hangulat fogad, vagy témát elterelő más gondolatokba kell becsatlakoznod - az olyan, mintha a frissen hazavitt Monet festményt egyből letakarnák egy ponyvával.

És akkor most itt hagyom ezt, hogy gondolkozzatok rajta ti is :)

Toxic

 Gondolatok körömfestés közben:

-kislányom, a szart hiába cicomázod, akkor is szar marad

-Gratulálok, egy kupac fos, masnival a tetején

- Ettől még ugyanolyan ronda maradsz

A gyerekkorban sok dolog beleivódik az ember fejébe. Legfőképpen az, hogyan vélekedj magadról. Ezt a torz képet lerombolni és ellenkező irányba fordítani olyan nehéz feladat, mintha valaki azt mondaná "itt ez a kiskanál, vájj alagutat abba a hegybe!". De ha változást akarsz, nekilátsz, mert nincs más választásod. 

Paprika

 -Értem vetted  Anya?

-Érted, Csillagom.

-Akkor már értem,  miért voltál olyan csalódott,  amiért mégsem működött...

Ki a csillagokon lovagol,  titkolva bár,  de rejtve nem,  ott járnak gondolataim vele.. Hol előbb még mosolyt láttál, kishajók útját leled máris,  ha felfut az idegpályákon egy-egy kósza emlék vele. Hisz nemrég még fejed fejemhez buccant, s láttam szemedben, ahogy közös múltunk összefon: mi ketten egészen egyek voltunk már.. ott vagy még minden ugatásban, mit messzebbről hoz a szél,  ott a patakparti sétákat idéző hideg hajnalokban. Ott a parkban labdázásos lágy napsütésben, vagy a szőkőkútban táncolós nyári hőségekben.

És mikor múltbéli utazásból ébredek, kilépve az ajtón téged hívlak kedvesen...Chilim..

 -Hol a fény hazatér, ott szükséges a redőny? - kérdezte, miközben nagyot harapott egy Idared almába.

-már megint egy újabb magvas gondolat -futott át az agyán, és közben rácsapott a homlokára...merthogy megint csak magával beszélgetett..

Katarzis

 Elveszni és megtalálva lenni, a legédesebb érzés lehet azt hiszem, a maga váratlan, könnyeket és felszabadult mosolyt egyszerre idéző pillanatával. Ott van benne a kétkedéssel eltelített gondolatok szurkos, sötét ragacsa, amit tisztává mos az Élet kegye. Újjászületve, boldogan... 

Benne vagy még a reggeli kávé emlékeiben, benne az elmosódott sminkben, elkapott illatfoszlány szétmálló gondolatmorzsájában. Ott vagy a padlás szénaillatában, a tavak visszhangzó kődobásaiban, ködös hajnalok madárfüttyében.

És közben azt ismételgetem:

"Nem veszett el, csak jól el van rejtve"