Tudjátok, hónapok óta egy dallamot dúdolgatok, és hozzá jött az az érzés is, hogy ez a disney-s Hófehérkéből van. De valahogy eddig soha nem voltam vele úgy, hogy rákeressek a neten, hát most megtettem.... Szóval ezt a dalt a Herceg énekli Hófehérkének, amikor először megpillantja őt.
Ismeretes úgyis, hogy milyen szentimentális vagyok, szóval nem lepődtök meg, ha leírom: én azt gondolom, hogy ezt a dalt Almamag küldte nekem. És akkor íme a dalszöveg (olvadozom....hormonok):
Now that I've found you
Hear what I have to say!
One Song
I have but one song
One song
Only for you
One heart
Tenderly beating
Ever entreating
Constant and true
One love
That has possessed me
One love
Thrilling me through
One song
My heart keeps singing
Of one love
Only for you
1:33-tól :)
27. hét
2017. június 26., hétfő
| | | 0 csiripelés
Huh, hát elmaradtam egy picit az írással, de most igyekszem azért bepótolni.
Szóval időközben eltelt 2 hónap, vagyis 8 hét. Ennek legláthatóbb nyoma a hasam körfogatának brutális mértékű megnövekedése. Ééés igenn, ez némi súlygyarapodással fűszerezve, immáron átléptem a bűvös 60 kg-s határt, hát életemben ilyen sok még nem voltam, igyekszem tornázni, de azért ez valljuk be nem mindig jön össze, pláne mikor a frontok miatt úgy bekeményedik a hasam, hogy legszívesebben egész nap csak feküdnék.
Milyen érzés? Még mindig fura, és hihetetlen is egyben. Szokatlan, hogy egy kis alien mozog bennem, olykor a legváratlanabb belső szerveket megrugdosva, és persze az a legérdekesebb, amikor kidugja valamelyik testrészét (ez jellemzően a hátsó fertálya :) ), és nem csak kézzel tapintható ki egyértelműen, hogy ott van, érezni a kis lábát, de szemmel is látható, hogy épp melyik oldalt részesítette eme előnyben.
Másik nehezen megszokható dolog a hormonszint fel-leugrálása, ami azért érdekes megnyilatkozásokat tud a részemről produkálni, és bizony van úgy, hogy már én szégyellem a dolgot, mert azért igyekszem minél normálisabb maradni a köztes "szünetekben", hogy ne menjek N agyára, aki nem mellesleg eszméletlenül jól viseli az általam generált nehézségeket.
Idegesítő tünet, hogy mostanra, amikor már kellően kellemetlen lehajolni bármiért is, konkrétan a dolgok 90%-a kiesik a kezemből. Nem túlzok, komolyan. És ez egy jelentős dühítő faktor, én mondom :) Még szerencse, hogy évekkel ezelőtt Hegyesfülnek megtanítottam, hogy vegye fel a földre esett dolgokat, és mivel mindig kap érte jutalmat, olyan készséggel és örömmel hajtja végre ezt a kedvességet valamennyi alkalommal, hogy össze-vissza szeretgetem utána mindig. Szóval ő most egy nagy segítség nekem, pláne ha épp nincs senki más a közelben, aki segíthetne.
Na de az élet nem áll meg, így mi sem, szóval közben volt egy életmód nyílt nap a kutyasulin, ahol a vizslafotózás is jelen volt, és ezt a remekbe szabott képet tudták készíteni rólunk Taitával (lásd lentebb), hát nem a legelőnyösebb profilomat kapták el úgy érzem, Mátyás király elbújhat mögöttem, miközben répát rágcsálva azt mondja "ez aztán orr a javából, kisanyám".
Aztán elmentünk Vámosi-Nagy Nóra városi impulzus sétájára, ami azért nem volt olyan hű de nagy szám, de nagyon nagy örömmel töltött el, hogy N velem tartott, ráadásul ő foglalkozott Chilivel, hogy a köztük lévő viszonyon is rendezzük egy pöppet. Persze nem kérdés, hogy Taita volt a legjobb kutya az összes között, de hát ez tényleg magától értetődő, szóval ezt csak azért írtam le azt hiszem, hogy többnek tűnjenek a sorok :)
Vettünk virágokat az erkélyre, és én elmondom most nektek, hogy ez nálam sarkalatos pont, szkeptikusan álltam is hozzá, híres virág-gyilkos hírében állok ugyanis, szerintem "wanted dead or alive" plakátokat is ragasztottak a képemmel a virágok maguk közt Akáciafalván. Na jó, legalábbis azok biztosan nem bírták nálam, amik tényleges virágot is bontottak, mert azért azokkal, amik eféle ék nélküliek, egészen jól kijövök, tulajdonképpen már több mint fél évtizede. De lássatok csodát, az erkély úgy tűnik egy varázslatos hely (no meg a napi 2x-i locsolás is csodákra képes, mint kitapasztaltuk :D), ugyanis nem csak hogy megmaradtak, de teljes díszükben pompáznak a kiültetett virágok! Sőt. Anyutól még N bemutatásánál (szóval fogalmam sincs mikor) kaptam egy cserepes ibolyát, ami a lakásban rohamos hervadásnak indult, végül már csak 3 csoffadt-fonnyadt kis levele maradt. Na, gondoltam, utolsó reményként kiültetem az erkélyre a balkonládába, és csiribí-csiribá, igaz, hosszú hetek eredményeképp a levelei növekedésnek indultak (már úgy számszerileg), és pont ma néztem, három kis virág-kezdemény kezdi álmosan bontogatni a szárnyait! Számomra ez akkora boldogság, hogy el se hiszitek :)
Lassan már csak 1 hónap irodai munka + 1 hónap itthonról végzett, aztán szabadság, aztán... hát...jöjjön aminek jönnie kell, avagy a nagy találkozás Almamaggal :) Hamarosan kiderül, amire már mindketten annyira kíváncsiak vagyunk, avagy hogy Hanga kisasszony lesz vagy Csongor úrfi :)
Szóval időközben eltelt 2 hónap, vagyis 8 hét. Ennek legláthatóbb nyoma a hasam körfogatának brutális mértékű megnövekedése. Ééés igenn, ez némi súlygyarapodással fűszerezve, immáron átléptem a bűvös 60 kg-s határt, hát életemben ilyen sok még nem voltam, igyekszem tornázni, de azért ez valljuk be nem mindig jön össze, pláne mikor a frontok miatt úgy bekeményedik a hasam, hogy legszívesebben egész nap csak feküdnék.
Milyen érzés? Még mindig fura, és hihetetlen is egyben. Szokatlan, hogy egy kis alien mozog bennem, olykor a legváratlanabb belső szerveket megrugdosva, és persze az a legérdekesebb, amikor kidugja valamelyik testrészét (ez jellemzően a hátsó fertálya :) ), és nem csak kézzel tapintható ki egyértelműen, hogy ott van, érezni a kis lábát, de szemmel is látható, hogy épp melyik oldalt részesítette eme előnyben.
Másik nehezen megszokható dolog a hormonszint fel-leugrálása, ami azért érdekes megnyilatkozásokat tud a részemről produkálni, és bizony van úgy, hogy már én szégyellem a dolgot, mert azért igyekszem minél normálisabb maradni a köztes "szünetekben", hogy ne menjek N agyára, aki nem mellesleg eszméletlenül jól viseli az általam generált nehézségeket.
Idegesítő tünet, hogy mostanra, amikor már kellően kellemetlen lehajolni bármiért is, konkrétan a dolgok 90%-a kiesik a kezemből. Nem túlzok, komolyan. És ez egy jelentős dühítő faktor, én mondom :) Még szerencse, hogy évekkel ezelőtt Hegyesfülnek megtanítottam, hogy vegye fel a földre esett dolgokat, és mivel mindig kap érte jutalmat, olyan készséggel és örömmel hajtja végre ezt a kedvességet valamennyi alkalommal, hogy össze-vissza szeretgetem utána mindig. Szóval ő most egy nagy segítség nekem, pláne ha épp nincs senki más a közelben, aki segíthetne.
Na de az élet nem áll meg, így mi sem, szóval közben volt egy életmód nyílt nap a kutyasulin, ahol a vizslafotózás is jelen volt, és ezt a remekbe szabott képet tudták készíteni rólunk Taitával (lásd lentebb), hát nem a legelőnyösebb profilomat kapták el úgy érzem, Mátyás király elbújhat mögöttem, miközben répát rágcsálva azt mondja "ez aztán orr a javából, kisanyám".
Aztán elmentünk Vámosi-Nagy Nóra városi impulzus sétájára, ami azért nem volt olyan hű de nagy szám, de nagyon nagy örömmel töltött el, hogy N velem tartott, ráadásul ő foglalkozott Chilivel, hogy a köztük lévő viszonyon is rendezzük egy pöppet. Persze nem kérdés, hogy Taita volt a legjobb kutya az összes között, de hát ez tényleg magától értetődő, szóval ezt csak azért írtam le azt hiszem, hogy többnek tűnjenek a sorok :)
Vettünk virágokat az erkélyre, és én elmondom most nektek, hogy ez nálam sarkalatos pont, szkeptikusan álltam is hozzá, híres virág-gyilkos hírében állok ugyanis, szerintem "wanted dead or alive" plakátokat is ragasztottak a képemmel a virágok maguk közt Akáciafalván. Na jó, legalábbis azok biztosan nem bírták nálam, amik tényleges virágot is bontottak, mert azért azokkal, amik eféle ék nélküliek, egészen jól kijövök, tulajdonképpen már több mint fél évtizede. De lássatok csodát, az erkély úgy tűnik egy varázslatos hely (no meg a napi 2x-i locsolás is csodákra képes, mint kitapasztaltuk :D), ugyanis nem csak hogy megmaradtak, de teljes díszükben pompáznak a kiültetett virágok! Sőt. Anyutól még N bemutatásánál (szóval fogalmam sincs mikor) kaptam egy cserepes ibolyát, ami a lakásban rohamos hervadásnak indult, végül már csak 3 csoffadt-fonnyadt kis levele maradt. Na, gondoltam, utolsó reményként kiültetem az erkélyre a balkonládába, és csiribí-csiribá, igaz, hosszú hetek eredményeképp a levelei növekedésnek indultak (már úgy számszerileg), és pont ma néztem, három kis virág-kezdemény kezdi álmosan bontogatni a szárnyait! Számomra ez akkora boldogság, hogy el se hiszitek :)
Lassan már csak 1 hónap irodai munka + 1 hónap itthonról végzett, aztán szabadság, aztán... hát...jöjjön aminek jönnie kell, avagy a nagy találkozás Almamaggal :) Hamarosan kiderül, amire már mindketten annyira kíváncsiak vagyunk, avagy hogy Hanga kisasszony lesz vagy Csongor úrfi :)
 |
| ez már egy kb kéthetes kép, úgyhogy nemsokára lövök nektek egy újat. Konkrétan a hasam alja már majdnem minden felsőből kilóg :) |
 |
| Na, melyikünkről előnytelenebb? |
 |
| annyira értelmes fejeket bír vágni ez a kutya :) |
 |
| büszkeségek |
 |
| a korall virágok azóta még szélesebb virágtengert hoztak, szerintem már át is kéne ültetni |
19. hét
2017. május 2., kedd
| | | 0 csiripelés
3,5 kilóval többel, mint induláskor, azaz jelenleg 56,5 kg vagyok. Ez csak magamnak infó, mert meg kell szoknom a dolgot, főleg azt, hogy a fejem így is egészen pufi lett, és ezzel a legnehezebb megbarátkoznom. Szóval lányok, készüljetek fel, hogy akármennyire is azt gondoljuk, hogy aaaaaaaw ez mennyire szép korszak, stb, bizony ezzel számolni kell, hogy a tükörkép nem feltétlenül mindig azt fogja visszaadni, mint amit várunk. Ez egy kis színes volt.
A hosszú hétvégén volt kutyázás, megkettesben "hármasban" kirándulás a Tiszadob (Andrássy kastély) - Hortobágy - Püspökladány - Eger - Tura (Schossberger kastély) vonalon.
Szép volt, de az idő lehetett volna még jobb. Sebaj, sok sok évvel ezelőtt májusban még fagyok is voltak, úgyhogy semmi okunk nem lehet panaszra, nem igaz? :)
A hosszú hétvégén volt kutyázás, meg
Szép volt, de az idő lehetett volna még jobb. Sebaj, sok sok évvel ezelőtt májusban még fagyok is voltak, úgyhogy semmi okunk nem lehet panaszra, nem igaz? :)
2017. április 27., csütörtök
| | | 4 csiripelés
No, hát holnap elérkezik a második genetikai ultrahang napja is, itt gyakorlatilag megismétlik a 12. hétben végzett vizsgálatokat: többet közt szűrnek Down-kórra a tarkóredők vastagsága valamint az orrcsont alapján (van-e vagy nincs), nyílt gerincűségre, illetve minden végtagját és szervét végigpásztázzák, hogy megvan-e és a megfelelő, normális mértékben fejlődött-e ki. Durva elgondolni egyébként, hogy mindjárt félidőben járok.
Bár persze az a legfontosabb, hogy egészséges legyen, azért nekem most picit le kell csillapítanom magam, mert annyira azt szeretném, hogy fiú legyen, és lévén hogy egészen a születésig nem szeretnénk tudni a nemét, igazán nem lenne jó, ha csalódottság fogna el annak hallatára, hogy "gratulálunk, kislány!". Emiatt egyébként gondolkozom azon, hogy mégiscsak rákérdezzek, ahelyett, hogy mondjuk beleélem magam egy fals elképzelésbe. Mert persze felkészülhetek én arra fejben, hogy 50%, hogy Hangánk lesz, de ha én attól még annak drukkolok, hogy Csongor legyen, akkor ugyanott tartunk, hogy lehet egy fokkal lejjebb görbülne a szám ott a szülőszobában, és ezt semmiképpen nem szeretném, ott csak az az öröm legyen, hogy végre kint van, és baba-mama egészséges, mindenki jól van. De ez az izgatott várakozás is olyan jó, a tervezés mindkét variációra, meg úgy egyébként.
Túl azon az okon, hogy "milyen ruhákat vegyek", vagy "milyen színűre fessem a gyerekszobát" (ami szerintem nettó hülyeség, miért, ha lány, akkor tényleg rózsaszínre fested a falakat?), ti miért szeretnétek majd tudni (vagy akinek már megszületett, miért szerette volna tudni)?
Bár persze az a legfontosabb, hogy egészséges legyen, azért nekem most picit le kell csillapítanom magam, mert annyira azt szeretném, hogy fiú legyen, és lévén hogy egészen a születésig nem szeretnénk tudni a nemét, igazán nem lenne jó, ha csalódottság fogna el annak hallatára, hogy "gratulálunk, kislány!". Emiatt egyébként gondolkozom azon, hogy mégiscsak rákérdezzek, ahelyett, hogy mondjuk beleélem magam egy fals elképzelésbe. Mert persze felkészülhetek én arra fejben, hogy 50%, hogy Hangánk lesz, de ha én attól még annak drukkolok, hogy Csongor legyen, akkor ugyanott tartunk, hogy lehet egy fokkal lejjebb görbülne a szám ott a szülőszobában, és ezt semmiképpen nem szeretném, ott csak az az öröm legyen, hogy végre kint van, és baba-mama egészséges, mindenki jól van. De ez az izgatott várakozás is olyan jó, a tervezés mindkét variációra, meg úgy egyébként.
Túl azon az okon, hogy "milyen ruhákat vegyek", vagy "milyen színűre fessem a gyerekszobát" (ami szerintem nettó hülyeség, miért, ha lány, akkor tényleg rózsaszínre fested a falakat?), ti miért szeretnétek majd tudni (vagy akinek már megszületett, miért szerette volna tudni)?
2017. április 18., kedd
| | | 1 csiripelés
A négynapos hétvégét inkább pihenéssel töltöttük, mint aktív programokkal, ennek elsődlegesen anyagi okai vannak most (jövőhéten úgyis megyünk Tiszadob-Hortobágy-Eger háromszöget járni, illetve júniusban 3-4 napra Salzburg a terv, és valamikor Fanniékat is szeretnénk meglátogatni Bécsben, és akkor még a lakásátalakítási tervek nincsenek benne a büdzsében, meg hogy kutyabox-ot kell venni a csomagtartóba, hogy végre a vahúrok is nagyobb biztonságban utazzanak, több dolgot pedig már nem is sorolok, mert ennyi épp elég volt így is).
Szóval voltunk grillpartin heten-sokan négy kutyával, meg családolni, és persze a zaba-bulik kihagyhatatlan részét képezték az ünnepeknek. Még szerencse, hogy ezúttal foghatom a nagy hasat a várandósságra!
De azért javarészt pihentünk, kutyáztunk, erkélyre virágot ültettünk, filmeztünk, mélyültünk. Néha ilyen is kell.
Szóval voltunk grillpartin heten-sokan négy kutyával, meg családolni, és persze a zaba-bulik kihagyhatatlan részét képezték az ünnepeknek. Még szerencse, hogy ezúttal foghatom a nagy hasat a várandósságra!
De azért javarészt pihentünk, kutyáztunk, erkélyre virágot ültettünk, filmeztünk, mélyültünk. Néha ilyen is kell.
 |
| N néz engem, ahogy én nézem, hogy Chili a tányért nézi /Amélie után szabadon/ |
 |
| ez a nap is eljött: kismama felsőben |
2017. április 4., kedd
| | | 0 csiripelés
A hétvége meghozta a várva várt "tavasz-már-már-nyár" életérzést, annak minden pozitív hozamával, mint például a konstans jókedvvel. És végre lehet kirándulni!! Ez a hétvége némileg más is volt, mint a többi, mert most ünnepeltük az egyéves fordulónkat, de ezt talán már mondtam.
Szóval bepattantunk a Bubiba, hátul a két blökkel, és kiruccantunk Tatára, az Öreg-tóhoz. Életemben talán ha háromszor jártam itt, de már elsőre a szívembe zártam ezt a kis kincsesládát, és nem csak azért, mert a tóban fürödhetnek a kutyák és erről viszonylag kevesen tudnak, hanem mert a történelmi jelentősége is nagy, ami még ma is körüllengi a helyet. Talán egy picit sokan voltak a vár környékén, itt feltorlódtak a gyalogosok-babakocsisok-bringások, de amúgy az erdős-árnyas részeken egészen elviselhető volt, és még Hegyesfül is rohangálhatott szabadon.
Úgy nagyjából 12 km a tó körül tett teljes séta, és a végére édes kis Taitám már kb csak vonszolta magát, így sűrűbben iktattunk be pihenőket. Meg kell szoknunk, hogy nem bír már annyit, de azt gondolom, hogy ezzel most könnyebb is azonosulnom, mert én is alaposan elfáradtam, így nekem is jól jöttek az extra pihenők. Furcsa érzés, hogy a hasam fáradt el a végén, olyan kb, mint mikor elzsibbad a talpad a sok járástól, csak ez az érzés a hasadat járja át.
Ez a 15. hét, vagyis mindjárt 4 hónapos várandós vagyok :) Lassan nem tudom majd takargatni, bizonyos felsőkben már eléggé egyértelmű a dolog (úgyhogy a munkahelyen inkább lezser, fekete felsőket hordok).
Szombaton "Egy falat Kína" séta, már alig várom!!! Utána ismerős ünneplése (majd limonádét iszom), és jó lenne még Szilvásváradot is megjárni, ha addigra elkészül a kocsi, de ezt majd még meglátjuk. Mindenesetre ha olyan gyönyörű lesz az idő, mint most volt, akkor vétek a négy fal közt ülni, és magunkat ismerve úgyis kitalálunk majd valamit.
Szóval bepattantunk a Bubiba, hátul a két blökkel, és kiruccantunk Tatára, az Öreg-tóhoz. Életemben talán ha háromszor jártam itt, de már elsőre a szívembe zártam ezt a kis kincsesládát, és nem csak azért, mert a tóban fürödhetnek a kutyák és erről viszonylag kevesen tudnak, hanem mert a történelmi jelentősége is nagy, ami még ma is körüllengi a helyet. Talán egy picit sokan voltak a vár környékén, itt feltorlódtak a gyalogosok-babakocsisok-bringások, de amúgy az erdős-árnyas részeken egészen elviselhető volt, és még Hegyesfül is rohangálhatott szabadon.
Úgy nagyjából 12 km a tó körül tett teljes séta, és a végére édes kis Taitám már kb csak vonszolta magát, így sűrűbben iktattunk be pihenőket. Meg kell szoknunk, hogy nem bír már annyit, de azt gondolom, hogy ezzel most könnyebb is azonosulnom, mert én is alaposan elfáradtam, így nekem is jól jöttek az extra pihenők. Furcsa érzés, hogy a hasam fáradt el a végén, olyan kb, mint mikor elzsibbad a talpad a sok járástól, csak ez az érzés a hasadat járja át.
Ez a 15. hét, vagyis mindjárt 4 hónapos várandós vagyok :) Lassan nem tudom majd takargatni, bizonyos felsőkben már eléggé egyértelmű a dolog (úgyhogy a munkahelyen inkább lezser, fekete felsőket hordok).
Szombaton "Egy falat Kína" séta, már alig várom!!! Utána ismerős ünneplése (majd limonádét iszom), és jó lenne még Szilvásváradot is megjárni, ha addigra elkészül a kocsi, de ezt majd még meglátjuk. Mindenesetre ha olyan gyönyörű lesz az idő, mint most volt, akkor vétek a négy fal közt ülni, és magunkat ismerve úgyis kitalálunk majd valamit.
 |
| Tata, Öreg-tó, szágulozdás, dobdelújra, Szerelem, éttermezés |
 |
| elkél már a kismama nadrág.. |
2017. március 31., péntek
| | | 1 csiripelés
Végrepéntek, meg napsütés, jön a hétvége, treibball bemutató és felkészülés a csapattal a versenyre, megoldódni látszik végre a versenypálya elkerítésének problémája, vasárnap kirándulunk, és van egy meglepi programunk is, mert most vagyunk 1 évesek. Ja, és rendeltem pár dolgot a szőrös gyerekeimnek a zooplus-tól, és már most alig várom, hogy megérkezzenek. (1 szárazsampon Hegyesfülnek, mert elkezdődött a "büdi dolgokba hempergős" korszaka, és gyűlöli a fürdetést... Egy szilikon utazó tál víznek, jól jön, ha megyünk kirándulni vagy a kutyasuliba, és 2 féle labda. Az egyik egy chuckit --anno Amerikából hoztam neki ilyet haza, meg kaptunk is, de az egyik szőrén-szálán eltűnt, a másikat pedig beleejtette a patakba, majd ordibálva követte a partról egy masszív szakaszon, ahogy szépen elúszik....érdekes, hogy amúgy minden egyéb esetben engedély nélkül is beveti magát a vízbe, de akkor pont kitalálta, hogy ő fél....hogyne-, a másik meg egy zöld, sípoló szuperjó labda, amilyenünk szintén volt már, és hosszú hónapok után ment végül szét véglegesen, és most csak 890 forint, szóval abszolút megérte!)
U.i.: a pocakom már egyértelműen úgy néz ki, mintha masszívan zabálnék... :/ meh...
igyekszem amúgy azért formában is tartani magam, pl a reggeli sétáknál guggolok, és mától esténként is bevezetem. Meg jó lenne este 6 után sem enni, ezzel mondjuk csak az a gond, hogy általában akkorra érek haza.
U.i.: a pocakom már egyértelműen úgy néz ki, mintha masszívan zabálnék... :/ meh...
igyekszem amúgy azért formában is tartani magam, pl a reggeli sétáknál guggolok, és mától esténként is bevezetem. Meg jó lenne este 6 után sem enni, ezzel mondjuk csak az a gond, hogy általában akkorra érek haza.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
