19. hét

3,5 kilóval többel, mint induláskor, azaz jelenleg 56,5 kg vagyok. Ez csak magamnak infó, mert meg kell szoknom a dolgot, főleg azt, hogy a fejem így is egészen pufi lett, és ezzel a legnehezebb megbarátkoznom. Szóval lányok, készüljetek fel, hogy akármennyire is azt gondoljuk, hogy aaaaaaaw ez mennyire szép korszak, stb, bizony ezzel számolni kell, hogy a tükörkép nem feltétlenül mindig azt fogja visszaadni, mint amit várunk. Ez egy kis színes volt.

 A hosszú hétvégén volt kutyázás, meg kettesben "hármasban" kirándulás a Tiszadob (Andrássy kastély) - Hortobágy - Püspökladány - Eger - Tura (Schossberger kastély) vonalon.

Szép volt, de az idő lehetett volna még jobb.  Sebaj, sok sok évvel ezelőtt májusban még fagyok is voltak, úgyhogy semmi okunk nem lehet panaszra, nem igaz? :)

No, hát holnap elérkezik a második genetikai ultrahang napja is, itt gyakorlatilag megismétlik a 12. hétben végzett vizsgálatokat: többet közt szűrnek Down-kórra a tarkóredők vastagsága valamint az orrcsont alapján (van-e vagy nincs), nyílt gerincűségre, illetve minden végtagját és szervét végigpásztázzák, hogy megvan-e és a megfelelő, normális mértékben fejlődött-e ki. Durva elgondolni egyébként, hogy mindjárt félidőben járok.

Bár persze az a legfontosabb, hogy egészséges legyen, azért nekem most picit le kell csillapítanom magam, mert annyira azt szeretném, hogy fiú legyen, és lévén hogy egészen a születésig nem szeretnénk tudni a nemét, igazán nem lenne jó, ha csalódottság fogna el annak hallatára, hogy "gratulálunk, kislány!". Emiatt egyébként gondolkozom azon, hogy mégiscsak rákérdezzek, ahelyett, hogy mondjuk beleélem magam egy fals elképzelésbe. Mert persze felkészülhetek én arra fejben, hogy 50%, hogy Hangánk lesz, de ha én attól még annak drukkolok, hogy Csongor legyen, akkor ugyanott tartunk, hogy lehet egy fokkal lejjebb görbülne a szám ott a szülőszobában, és ezt semmiképpen nem szeretném, ott csak az az öröm legyen, hogy végre kint van, és baba-mama egészséges, mindenki jól van. De ez az izgatott várakozás is olyan jó, a tervezés mindkét variációra, meg úgy egyébként.

 Túl azon az okon, hogy "milyen ruhákat vegyek", vagy "milyen színűre fessem a gyerekszobát" (ami szerintem nettó hülyeség, miért, ha lány, akkor tényleg rózsaszínre fested a falakat?), ti miért szeretnétek majd tudni (vagy akinek már megszületett, miért szerette volna tudni)?

A négynapos hétvégét inkább pihenéssel töltöttük, mint aktív programokkal, ennek elsődlegesen anyagi okai vannak most (jövőhéten úgyis megyünk Tiszadob-Hortobágy-Eger háromszöget járni, illetve júniusban 3-4 napra Salzburg a terv, és valamikor Fanniékat is szeretnénk meglátogatni Bécsben, és akkor még a lakásátalakítási tervek nincsenek benne a büdzsében, meg hogy kutyabox-ot kell venni a csomagtartóba, hogy végre a vahúrok is nagyobb biztonságban utazzanak, több dolgot pedig már nem is sorolok, mert ennyi épp elég volt így is).
 Szóval voltunk grillpartin heten-sokan négy kutyával, meg családolni, és persze a zaba-bulik kihagyhatatlan részét képezték az ünnepeknek. Még szerencse, hogy ezúttal foghatom a nagy hasat a várandósságra!

  De azért javarészt pihentünk, kutyáztunk, erkélyre virágot ültettünk, filmeztünk, mélyültünk. Néha ilyen is kell.

N néz engem, ahogy én nézem, hogy Chili a tányért nézi /Amélie után szabadon/

ez a nap is eljött: kismama felsőben

A hétvége meghozta a várva várt "tavasz-már-már-nyár" életérzést, annak minden pozitív hozamával, mint például a konstans jókedvvel. És végre lehet kirándulni!! Ez a hétvége némileg más is volt, mint a többi, mert most ünnepeltük az egyéves fordulónkat, de ezt talán már mondtam.

Szóval bepattantunk a Bubiba, hátul a két blökkel, és kiruccantunk Tatára, az Öreg-tóhoz. Életemben talán ha háromszor jártam itt, de már elsőre a szívembe zártam ezt a kis kincsesládát, és nem csak azért, mert a tóban fürödhetnek a kutyák és erről viszonylag kevesen tudnak, hanem mert a történelmi jelentősége is nagy, ami még ma is körüllengi a helyet. Talán egy picit sokan voltak a vár környékén, itt feltorlódtak a gyalogosok-babakocsisok-bringások, de amúgy az erdős-árnyas részeken egészen elviselhető volt, és még Hegyesfül is rohangálhatott szabadon.

Úgy nagyjából 12 km a tó körül tett teljes séta, és a végére édes kis Taitám már kb csak vonszolta magát, így sűrűbben iktattunk be pihenőket. Meg kell szoknunk, hogy nem bír már annyit, de azt gondolom, hogy ezzel most könnyebb is azonosulnom, mert én is alaposan elfáradtam, így nekem is jól jöttek az extra pihenők. Furcsa érzés, hogy a hasam fáradt el a végén, olyan kb, mint mikor elzsibbad a talpad a sok járástól, csak ez az érzés a hasadat járja át.

Ez a 15. hét, vagyis mindjárt 4 hónapos várandós vagyok :) Lassan nem tudom majd takargatni, bizonyos felsőkben már eléggé egyértelmű a dolog (úgyhogy a munkahelyen inkább lezser, fekete felsőket hordok).

Szombaton "Egy falat Kína" séta, már alig várom!!! Utána ismerős ünneplése (majd limonádét iszom), és jó lenne még Szilvásváradot is megjárni, ha addigra elkészül a kocsi, de ezt majd még meglátjuk. Mindenesetre ha olyan gyönyörű lesz az idő, mint most volt, akkor vétek a négy fal közt ülni, és magunkat ismerve úgyis kitalálunk majd valamit.

Tata, Öreg-tó, szágulozdás, dobdelújra, Szerelem, éttermezés

elkél már a kismama nadrág..

Végrepéntek, meg napsütés, jön a hétvége, treibball bemutató és felkészülés a csapattal a versenyre, megoldódni látszik végre a versenypálya elkerítésének problémája, vasárnap kirándulunk, és van egy meglepi programunk is, mert most vagyunk 1 évesek. Ja, és rendeltem pár dolgot a szőrös gyerekeimnek a zooplus-tól, és már most alig várom, hogy megérkezzenek. (1 szárazsampon Hegyesfülnek, mert elkezdődött a "büdi dolgokba hempergős" korszaka, és gyűlöli a fürdetést... Egy szilikon utazó tál víznek, jól jön, ha megyünk kirándulni vagy a kutyasuliba, és 2 féle labda. Az egyik egy chuckit --anno Amerikából hoztam neki ilyet haza, meg kaptunk is, de az egyik szőrén-szálán eltűnt, a másikat pedig beleejtette a patakba, majd ordibálva követte a partról egy masszív szakaszon, ahogy szépen elúszik....érdekes, hogy amúgy minden egyéb esetben engedély nélkül is beveti magát a vízbe, de akkor pont kitalálta, hogy ő fél....hogyne-, a másik meg egy zöld, sípoló szuperjó labda, amilyenünk szintén volt már, és hosszú hónapok után ment végül szét véglegesen, és most csak 890 forint, szóval abszolút megérte!)

U.i.: a pocakom már egyértelműen úgy néz ki, mintha masszívan zabálnék... :/ meh...
igyekszem amúgy azért formában is tartani magam, pl a reggeli sétáknál guggolok, és mától esténként is bevezetem. Meg jó lenne este 6 után sem enni, ezzel mondjuk csak az a gond, hogy általában akkorra érek haza.

Én tudom már miért nem csíptem soha ezt az óraátállítást (amikor hajnali 2 helyett már 3 van). Rendszerint 5:30-kor kelek, viszem le a kuttyokat. Volt konkrétan 4 nap, amikor örültem, mint majom a farkának, hogy milyen jó világos van már ilyen korán, és hozzá még a madarak koncertje is, hát egészen olyan üdítően hatott, mint egy bögre kávé (amit ides 3 hónapja nem ittam, és olykor azért hiányzik). Erre jön ez a mizéria, és ismét "sötétben" kezdődik a reggel. Skandallum! Kérem vissza a világos ébredéseket!

Eddie Izzard estje egészen jó volt! Feldobott a stílusa, a poénjai, az előadásmódja. Nem volt feliratozva, de meglepően még így is értettem a 95%-át annak, amiket mondott. Jól kidolgozott barokkos körmondatai voltak olykor, szép kis kitérőkkel, az biztos, de valahogy mindig szépen visszatalált az eredeti történetszálra. Nekem nagyon bejött! Az mondjuk szerintem kb ezer százalék, hogy cuccozott előadás előtt és a szünetben is, de ez nem oszt nem szoroz, a szórakoztató iparban ez kb mindennapos.