Egészen eredményesnek érzem magam, mert a múlt héten csináltam grillezett feelingű sült csirkét (wok-ban sütöttem) tésztasalival és tojásos-majonézes-mustáros szósszal (isteni lett!). Tegnap pedig megsütöttem az aranygaluskát, amit terveztem (ez mondjuk picit száraz lett, de a sodó ezt orvosolja. Sebaj, majd legközelebb jobb lesz!). Következő alkalommal pedig kakaós csigát tervezek készíteni.

Mondjuk mondhatnátok, hogy ez nem valami hű de nagy dolog, hogy egyszer a héten főztem főtt kaját, meg egyszer sütöttem is valamit, de amennyit rohangáltunk össze-vissza és intézkedtünk, szerintem tényleg nagy szó, hogy este 10-kor még nekiálltam főzőcskézni egy nap, a többin pedig zsákként zuhantunk ágyba mind a ketten.

Ja! és Apósnál 1 hete(? kettő? a négynapos ünnepkor, na) megsütöttem életem első sós és sajtos kifliét is, lásd legutolsó kép. Após imádta, és gondolom a többieknek is ízlett, mert pikk-pakk elfogyott :)

renee k írta, hogy kíváncsi Chilire, és tegyek fel pár képet :) Nos, azt remélem tudod, hogy milyen "veszélyes" egy kutyatartót ilyesmire kérni, hát én sem tudtam mindössze egyetlen képet feltenni, így lett rögtön három is.

Csupa mosoly kisasszony

Az Élet értelmét kereső

A barátkozó :)

Amikor kicsik voltunk, Apa foszforeszkáló pici csillagokkal ragasztotta tele a plafont, kirakta a kis- és nagy Göncölt is (legalábbis konkrét alakzatból erre a kettőre emlékszem), meg voltak hullócsillagok, meg persze a Hold is.

Az albérletben mi is tettünk fel csillagokat (de csak úgy random, minden különösebb rendszer nélkül), sokszor bámultam is őket, amikor telihold idején csak forgolódtam egyik oldalról a másikra.

Mondhatni kinőttük már a ragasztósdit, de egy ilyen lámpát viszont elfogadnék. Ez a varázslatos hangulat, amit a szoba falára fest...

Márpedig én a hétvégén aranygaluskát fogok csinálni!

Tegnap két kutyával mentem a szigetre, ami onnantól fulladt káoszba, hogy az északi összekötőhöz értünk, ahol Taita ugyanis fél azon a részen, ahol a kocsik mennek alattunk (ahol víz van, ott már nem), közben suhannak el mellettünk a bringások (a másik oldalon még durvábban fél, még ott is, ahol víz van már alattunk), sőt, esetenként kismotorral, robogóval is, pedig ki vannak tiltva... no comment.
Közben Chilit sem lehet így elengedni, akkora az átmenő forgalom (emiatt lehet mégiscsak jobb lenne a másik oldal, "csak" Taitával kéne foglalkozni, Hegyesfült meg el lehetne engedni hadd menjen), oldásra kaját használok, amire Chili is odadugja a fejét, ha rászólok, Taita magára veszi és mégjobban befeszül ... ÁÁáá. Ehhez még nem edződtem hozzá eléggé.

Szóval leérkezés után ÖV mindkét kutyával, majd Chili boxba, és az akkorra már jelentősen elfáradt Taitával lejártuk szárazon a holnapi vizsgát. Oké, tudom, E1 lesz, az "semmi", pláne a klasszikus verzióban, de akik ismernek, tudják, maximalista vagyok, és olyanok miatt aggódom, amit E1-en (ami könyörgöm, pórázon zajlik) még egyáltalán nem figyelnek.

Mindenesetre holnap holnap holnap!

Egyszerűen kiakasztó, hogy milyen sok beszédhibás ember van, és itt nem a dadogókra vagy raccsolókra gondolok, hanem a hadarókra, akik olyan gyorsan beszélnek, hogy a saját szavukba belevágnak, így nem ejtik rendesen a szavakat, és így egyszerűen olyan, mintha egyfolytában idegesek lennének. Szörnyű.

És akkor persze ott vannak még az affektálók, akiktől a falnak tudnék menni, mert de most komolyan, MIÉÉéért?!?

No, szóval ma megyek Taitával gyakorolni a csütörtöki engedelmes 1-es vizsgánkra, ugyanis szeretném, ha hivatalosan is Tükör kutya lenne :) Utána pedig úgy döntöttem, kijárok vele egy középfokot, mert Taita sok, számára új helyzetben leblokkol, nem tudja mit csináljon, ezen pedig szeretnék változtatni, hogy szélesebb megoldási palettából választhasson.