Megint csak az egyhelyben topogás érzete hatalmasodott el rajtam -a munka miatt. Nincs előrelépés, nincs haladás, csak ülünk egyhelyben és árulunk, meg kiszolgálunk. Fúj. Kilencszázszor is blöáh. Sodorj valami jó munkát erre, kérlek! Olyat, amiben kiteljesedhetek, ami kreatív, motiváló, meg is lehet belőle élni, és jut idő mellette a magánélet fontos szegmenseire (család -természetesen beleértve Chilit-, barátok, stb).
Wááájjhhhhh... jövő ilyenkor már az elinduláshoz (Európa Túra) szükséges utolsó simításokat végezzük majd minden reményem szerint.
Ma segíteni akartam egy vak embernek, mert úgy tűnt, mintha nem tudná merre induljon -tétova lépéseket tett jobbra-balra, a mozgólépcsőtől nem messze. Odamentem hozzá, hogy:
-Üdvözlöm! Segíthetek esetleg valamiben?
-Nem, köszönöm, én éppen várok valakit.
-Oh, értem. Akkor viszlát!
Csak...csak utána gondolkodtam el azon, hogy a viszontlátásra ezen rövidített verziója nem biztos, hogy a legmegfelelőbb köszönés volt a részemről..
Hülye ügyfél #2
Én: "Érintőképernyős a készüléke, amiről hív minket?"
Ügyfél: "Hát...laptopról hívom, Skype-pal, hozzá kell érnem a billentyűkhöz, úgyhogy igen, érintőképernyős"
Ügyfél: "Hát...laptopról hívom, Skype-pal, hozzá kell érnem a billentyűkhöz, úgyhogy igen, érintőképernyős"
*homlokracsap*
Sűrű éjeken a farkasdal a Holdról szól,
A vadmacska a párja után sír,
És ha énekelsz, hát véled zúg a hegység,
Közben eléd hordja színeit a szél...közben eléd hordja színeit a szél.
A vadmacska a párja után sír,
És ha énekelsz, hát véled zúg a hegység,
Közben eléd hordja színeit a szél...közben eléd hordja színeit a szél.
Ma egy hangyafütynyit (ejh, de perverz nyelv ez a magyar) jobb a kedvem idebent. Az elvárt százalékot is teljesítettem ezennel, és innentől fogva a saját malmomra hajtom a vizet, vagyis igen, cél, hogy minél jobban megkopasszam a bankot, ameddig csak itt vagyok. Tény, hogy elég undorító ez az egész, mert ügyfeleknek kell eladni ezt-azt, ergo olyan, mint azok a néger csókák, akik Vrasnában a strandokon járkáltak, és óráktól kezdve karkötőkön és nyakláncokon át a napszemüvegig mindenfélét lehetett náluk kapni (szerintem még füvet is, de ez csak az én szerény sejtelmem).
Mindegy, a lényeg, hogy minden egyes erőmmel arra a célra koncentrálok, hogy a legtöbbet kihozzam a lehetőségekből. Amúgy is elég hosszú az "Ami még vár rám" lista, úgyhogy nem árt, ha legalább van miből, még ha a "mikor?" kérdése is a nehezebb olykor.
Az "Ami még vár rám" lista rövid távú megfelelője (na de ki az az Ami? :P):
- Nyíregyházi Vadasparkba menni
- Sztrapacskázás Stúrovoban
- Természettudományi Múzeum meglátogatása (Természetfotó kiállítás megskubizása
- Színházba menni
- Komolyzenei koncertre menni (avagy hangverseny orrba-szájba)
Jahm, és persze időről-időre még vitorlázni is jó dolog leruccanni Kunhegyesre. És a nyár ideje vészesen ketyeg.
Már idejét sem tudom, mikor olvastam ki utoljára egy könyvet, és az utóbbi hetek pörgő eseményei által még a szakdolgozatom írására sem jut idő. Az jutott eszembe, hogy ha munkanélküli lennék, még úgy is egyfolytában peregnének a napok, iszonyú gyorsasággal, és mindig lenne fontos elintézni valóm, mert az én életem már csak ilyen -de megszoktam, és így szeretem. Furcsa, ha belegondolok, azt sem tudom, mikor volt, hogy csak lustálkodással töltöttem volna egy napot, mert az olyan "luxus", amit nem nagyon engedhetek meg magamnak.
Apropó, miért nem figyelmeztett senki, hogy ha egy férfi kerül a házhoz, akkor annyi mosni való gyűlik fel egyik napról a másikra, hogy nem győzzük beizzítani a mosógépet? Szégyelljétek magatokat! :)
Apropó, miért nem figyelmeztett senki, hogy ha egy férfi kerül a házhoz, akkor annyi mosni való gyűlik fel egyik napról a másikra, hogy nem győzzük beizzítani a mosógépet? Szégyelljétek magatokat! :)
Nos. Tekintve, hogy másfél hónap alatt milyen fenekestül felforgattuk a világot, azt hiszem nem kell aggódnom amiatt, hogy lesz olyan régóta dédelgetett álmunk, ami nem válik majd valóra. Legalábbis én ebben bízom. Ha tudjuk olyan ütemben tartani a megtakarításokat is, akkor meg merem kockáztatni, hogy még soha nem voltam ilyen közel az álmaimhoz.
Most, ezekben a pillanatokban épp a Malévvel beszélek (és várakozok), ugyanis a jóváírás a második jegytörlés után még mindig nincs a számlámon. Ettől függetlenül nem feltétlenül okoz jó érzést, hogy nem csak a "miénk" ilyen elcseszett egy rendszer.
Na, azóta amúgy újabb fordulat: holnap visszahívnak, hogy wtf.
Most, ezekben a pillanatokban épp a Malévvel beszélek (és várakozok), ugyanis a jóváírás a második jegytörlés után még mindig nincs a számlámon. Ettől függetlenül nem feltétlenül okoz jó érzést, hogy nem csak a "miénk" ilyen elcseszett egy rendszer.
Na, azóta amúgy újabb fordulat: holnap visszahívnak, hogy wtf.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
