Rejtélyes

Valakitől kaptam egy ajánlott küldeményt. A szelvénye a postaládában hevert. Az én nevemre szól, tehát nem a főbérlőére, s ide, az új címre. De hisz azt ki tudja? Holnap beugrom érte munka után, de már kifúrja az oldalamat a kíváncsiság. A szelvényre a feladóhoz ennyi van írva: M.P. Ez most lehet Magyar Posta, de hát miért kapnék a Magyar Postától valamit? M.P... franc se tudja, de minden esetre érdekessss.

Persze közben magamban már hatszáz variációt gyártottam a témára, és fogadni mernék, hogy egyik sem az, ami igazából. Csak hát az a kérdés, hogy ki tudja az új címemet...?

"Minden a Fanta automata eltűnésével kezdődött" -és milyen igaz. Azóta romlás és pusztulás jellemzi a helyet. Áprilisig, már csak áprilisig tartsunk ki, én mondom, utána minden szebb lesz, és a közel 2,5 évnyi szenvedés meghozza majd gyümölcsét!

Sötét Chilis Csokoládé

Ez a neve az új hajfestéknek, ami éppen ezekben a pillanatokban ivódik a hajamba. Bele. Szét. Össze és vissza, hogy még a fültövem is "acetonflakoncímke"-narancssárga. Roppant érdekfeszítő.

A mai napon megállapításra került, hogy vannak, akik a kutyafuttatóban való sétáltatást is összekötik egy még kellemesebbel, avagy nem az első alkalommal fedezem fel, hogy konkrétan két pasi füvezik e tevékenység közben. Kettecskén (plusz a két négylábú, akik ugyebár nem csatlakoznak eme bódító kábulathoz) oda-vissza sétálva mámorosodnak. Hát... fura és egyedi módja mindenesetre a kutty legeltetésnek.. Mondhatni együtt zöldelésznek.

Mi Idával (egy kutyás csaj) mellesleg remek mókát csaptunk, és hangosakat kacagva rittyentettünk jobbnál jobb viccet ebből.

Tegnap a konyhában több órás vacsi-sör-berencen-chips négyszöglet-asztali (:P) beszélgetés keretében pontosításra került pár részlet az Európa túrával kapcsolatban.

Anyu bezzeg másképp reagálta a tervet, mintha az időpont közeledtével feszengve gondolna arra, hogy talán tényleg elmehetek. És persze megint megkaptam az "apád ugyanilyen ötletekkel állt elő annak idején" mondatot. Amiről én persze igazán nem tehetek, meg hát honnan is tudtam volna, de ez is csak egy újabb jel, hogy apámtól vagyok én is. Eh de fura ez a mondat.

Aztán persze tovább terelődött egyéb fontos témákra a beszélgetés, amiből az sült ki, hogy megint túl idősnek érzem magam a közelítő 24-emmel, nem beszélve a belém ültetett "úristen, azért 4 év múlva már szeretnék gyereket..." szindrómáról. Szörnyű dolog ez a biológia, pedig én még szívesebben állok hozzá Pató Pál urasan, úgyhogy hazaérve óvatos, ámde annál határozottabb mozdulatokkal lefejtettem magamról az anyutól belém akaszkodott puha medúzakarokat, amik ezeket a fura gondolatokat okozták. Hah, lélegzem!

Véletlen...

...egybeesés, hogy éppen rendőrös üldözésről és elkapásról-kihallgatásról álmodtam? KLIKK

Minden más

Ahogy hajnalban Paprikafejjel sétáltunk a szinte kihalt utcákon, s a füves terepet körbevevő épületek ablakai is -csupán egy-kettőt leszámítva- mind édes álmukat aludták még, egyszer csak azt vettem észre, hogy mosolygok. Szeretem, mikor ilyen csendes és nyugodt a város, és egyébként ilyenkor a legjobb biciklizni is. Gurulni mindenen át, egyedül szelni az utakat, csupán a szél süvít menet közben. Édes szabadság!
De a legszebb az ébredező madarak édes, és álmos csivitelése. Ilyenkor mindig a régi közmondás jut eszembe: "Ki korán kel, aranyat lel". Mert ez nekem igazi kincs.

Mostanra már pedig immáron több mint másfél órája munkában robotolok... el sem hinnétek, hogy az emberek mennyire nem tudják értelmesen elfoglalni magukat szombaton. Pihenő nap. Haha.

Amúgy a metrón kipattant a fejemből egy brilliáns hipotézis a szakdolgozatomhoz (aminek témája: Az ember és kutya közötti kommunikáció szépirodalmi szövegelemzés módszertanával), miszerint: "Létrejöhet-e igazi szimbiózis ember és kutya között a (köztük történő) kommunikáció segítségével?"

Egyébként ezt olvastátok? Én is akarok egy házi rókáááát! :))

Hihetetlennek tűnik olykor, hogy mennyi kosz gyülemlik fel egyetlen hét alatt. És ez csak a lakás. Képzeljétek, mennyi szemét lehet pl a tudatunkban. Egy hatalmas felesleg és abszolút lényegtelen információ halmaz szállingózhat itt belül, hát talán épp ezért kellenek az egyedül, magadban töltött percek és órák. Mert ilyenkor odabent is rendet tehetsz. Szelektálni fontos -ezt csak azok az idős mániákusok nem tudják, akik még a pizzás dobozt is felhalmozzák, hátha egyszer jó lesz valamire, és az idő során úgy gyűlik (és talán még penészedik is) a sok kacat, lim-lom és egyéb, hogy már csak kis ösvényeken lehet közöttük közlekedni a lakásban.

A mai napot tiszta lappal kezdem -lezártam egy olyan fejezetet, ami eddig megviselt, és erősen emlékeztetett egy korábbi énemmel átélt szituáció-együttesre. Éljen a sajtos pogi - kávé reggeli kombója.

Éééééés március 3-4-5-6: Utazás kiállítás a Hungexpo-n!! Jupííí!