2009-10

Nos...megint ide jutottunk. Az év utolsó napjához. Most akkor át kéne nézni, mik is történtek? Igazság szerint 2009 az eddigi legrosszabb éveim egyike. Persze történtek jó dolgok, mint például hogy elköltöztem és az önálló élet útjára léptem, és persze Chil' Paprikafejet sem hagynám ki. Jó, volt a kettő között egy nyár, avagy fesztivál fesztivál hátán. Ez igaz.

De lássuk csak; a magánéletem nem a legjobb, volt egy Bogyesz nevű patkányom, aki 3 hónap után hipp-hopp eltűnt, de azt sem a jó dolgok közé sorolnám, hogy még mindig ebben az országban ütöm a rezet.

Elsődleges tervek:

• Találni egy megfelelőbb munkát. Nem, nincs apelláta, sem kifogások.
  
• annyi pénzt félretenni (amihez az év lejártáig semmilyen körülmények között NEM nyúlhatok), hogy valamit végre tudjak kezdeni az életemmel.
• Nem feladni, hanem igenis becsülettel, türelemmel és kitartással, szorgalmasan gyűjtögetni, még ha 1 év igenis soknak tűnik közben
• Boldog lenni
  
• Rendbetenni a magánéletem, avagy végre viszonzottan szerelmesnek lenni egy olyan fiúba, aki elbűvölő, őszinte, humoros, és tiszta szívvel tud viszont szeretni

U.i.: Álmomban leült mellém egy lány, aki Maugham összest olvasott. Aranyszálakkal futtatott borítója volt. Ámulattal néztem, az én kezemben Maugham-tól a Catalina (Jelezném, ugyanilyen rózsaszín a könyv. Neeem, tényleg! Most vettem.)

Én lennék

I am unwritten,
Can't read my mind
I'm undefined
I'm just beginning
The pen's in my hand
Ending unplanned

Egy teszt során az jött ki, hogy az én életem fő dala Natasha Bedingfield-től az Unwritten.
Elolvastam a dalszövegét. Tetszik nagyon, ahogy maga a dal is. Egyszóval ez lesz a mai hallgassátok. Tessenek rám gondolni közben! :)

Feel the rain on your skin
No one else can feel it for you
Only you can let it in
No one else, no one else

I break tradition
Sometimes my tries
Are outside the lines, oh yeah yeah
We've been conditioned
To not make mistakes
But I can't live that way oh, oh

Belülről kifelé

A sok beadandó alól csupán centikben látszik ki a fejem búbja, és mit ne mondjak, kezdek rosni.

S Mindennek tetejébe még ma is dolgozom...

Megnéztem a Marley meg én c. filmet (amit egyszer -egy éve talán- már láttam), és ismét szipogva, könnyeimet törölgetve keltem fel a végén. Végre egy film, ami az árnyoldalait ugyanúgy megjeleníti egy házasságnak, a közös felelősségvállalásnak, egy család kialakításának, nem csak a szirupos jót, elferdítve a valóságot, de legalábbis felnagyítva a jó dolgokat, hogy csupán hangos sóhajokat onthassunk, meg "bárcsak velem is hasonló történhetne" életérzéssel irigykedjünk. Neeem, a Marley meg én egy kutyus örökbefogadásának középpontosításával mutatja be mindazokat a "fekvőrendőröket", amikkel egy közös élet során találkozhatunk.


Chil' (és Marcicz herceg) az oldalamon feküdtek (azaz Paprikafej a film közepéig csak zsizsegett, játszott, harapott, rámült és -feküdt), és igencsak sok hasonlóságot fedeztem fel (az egyébként nevelhetetlen) Marley és Paprikafej között. Igen, sok csínytevésük azonos kaliberű :P Na jóóó, cserkész pajtás azért nem ennyire szófogadatlan... bár az utóbbi időben...


Na de amúgy érdemes lenne kiemelni azokat a részeket a filmből, amikor megfordulnak szerepkörök, s az annak idején irigyelt, független, nőcsábász agglegény 40-en túl már ő maga néz félre szomorú szemekkel az életére vonatkozó gratuláció pillanatában. Szóval igen, fordult a kocka, s már ő maga az, aki sóvárogva nézi a Grogen klán közös családi fotóját.


De ez csak egy ici szösszenet, egy apró jelenet, amit kiemeltem.
És persze minden mellett őszintén remélem, hogy majd ha eljön az ideje, nekem is olyan férjem lesz, aki a válást semmilyen körülmény között nem tartja lehetséges opciónak, ahogyan én sem. Mert a problémák azért vannak, hogy megoldják őket. És úgy gondolom, egy olyan párkapcsolatban, ahol ez a felfogás, nem lesznek olyan házasságtörő történések, amik az egymásba vetett bizalmat rendítik meg. A megcsalásra gondolok, igen.


De addig még persze nagy harc vár rám. Harc magammal, a kapcsolatfüggőségemmel, a Világgal és azzal az énemmel, aki mindig egy második (harmadik, negyedik...) opciót is a szemem elé rebbent (mert hát ugye így kerül az ember konfrontációba a "többi" énjével).

De vajon miért van az, hogy várok valami áttörő eseményt? Vajon miért, hogy mástól várom a megmentést? Esküszöm, mint a hercegnő a legmagasabb toronyban, aki kémleli a látóhatárt; vajh' mikor jő már az ő lovagja. Ahelyett, hogy szépen kiosonna a titkos átjárókon keresztül vagy lemászna az egymásba csomózott lepedőkön, s önerőből vágna neki a Világ felfedezésének. Ugye? Erre még nem is gondoltál... Pedig milyen vagány lenne!


Na, majd 2010!


U.i.: A film nézése közben többször is összerándultam, mert a főszereplő Owen Wilson számos alkalommal -értsd egyfolytában- Dé-t juttatta eszembe...

Tudjátok mi a fura? Hogy simán meg lehet állapítani. ki a papír és ki a textil zsebkendő használó :) Amúgy abszolút nem látom az értelmét utóbbinak...jó, oké, nem lesz egy halom taknyos zsepi a zsebedben. Egyedül annyi előnyét látom, hogy helytakarékos... mert egyébként... puhaságban ugyanúgy gyártanak hasonlót, sőt, azok még illatosak is (igaz, a textileset is át lehet itatni akármilyen illattal). De szóval akkor sem értem :) A mostani 40-es 50-es éveiket (és azon túl) élő férfiak használják amúgy. Nőnél még nem láttam ilyet, maximum nagyiknál. De az sem olyan gyakori, csak inkább falun. Áhm...talán rá is jöttem a dolgok nyitjára; a kulcsszó: falu.

Nézegettem repjegyeket Ausztráliába. Hát nem mondom, kb 500 000 forintba kerülne eljutni az Australia Zoo-ba. Sebaj, egy nap akkor is sikerül majd. Amúgy van önkéntes program, aminek keretében kb 4 hétig lehetsz önkéntes, aztán ha alkalmas vagy, tovább is maradhatsz. Azonban ez nem jelenti azt, hogy persze fel is vesznek, mint fizetett munkaerőt. Számomra bőségesen elegendő lenne, ha lenne az Australia Zoo közelében szállásom, és járhatnék oda minden nap. Őőő dolgozni máshol, hogy pénzt is keressek? Jajjjhh mineeek? :))

Amúgy meg képzeljétek, nem találom, honnan lehetne lelopni a netről a Szegény Dzsoni és Árnikát hangoskönyv változatban. Annak idején megvolt hangkazettán. Óóó, azok a régi szép idők. Nővéremmel imádtuk azt a mesét, és vagy milliárdszor meghallgattuk. Na még kutatok, de valószínűleg meg kell, hogy vegyem.

– Mert ugye Árnika a szegény Dzsonit fogja megszeretni? – Én is azt hiszem. – És mikor jön már a szegény Dzsoni? – Már jön, már itt van egy közeli erdőben

U.i.: Tegnap itt volt Dinnye barátnője, aki most volt Hollandiában. Elkezdtünk beszélgetni arról, milyen jó is lenne külföldön élni. Mennék én, ó, de nagyon szívesen! De miből? Hisz ha elkezdek félrerakni, azt mindig elviszi valami... De jajj, csak hadd legyek már kint valahooool! Chili is jönne ám. Nem is kérdés.

U.i.2: Az Irwin család két gyermeke azt hiszem, noha a világ egyik legszerencsésebbjei, hisz egyfolytában állatok közelében lehetnek, nem feltétlenül a legboldogabbak. Csupán egyvalami hiányzik a teljes idillhez, és az az apukájuk, Steve. Szegény Terri. A szemében minden képen látszik, még a legszélesebb mosoly közepette is a szeretett férfi hiánya. Nem lehet könnyű...sőt.

Csak mert kell ilyen is

Ma csajos, de legalábbis egy "ép testben ép lélek" napot tartottunk Dinnyével. Délelőtt kick box aerobickon izzadtunk másfél órát, majd levezető futás a konditeremben, utána pedig 10 perc szoli. Érdekes, mert utóbbitől mindig is berzenkedtem, és nem is fordul elő gyakran velem, hogy befekszem a gép alá süttetni magam, de most kiváltképp jól esett. Azt képzeltem, hogy megint Görögországban vagyok, Vrasnán, és a tengerparton süttetem a hasam, miközben enyhe szél hűsít. Aztán 10 perc múlva sípoló géphang zökkentett vissza a valóságba, jelezvén, hogy letelt az időm.

Azért, tudjátok, tényleg jól jön egy-egy ilyen nap. Az aerobick után olyan könnyűnek éreztem magam, mint egy áttombolt buli után. Nem viccelek, az összes feszültségem levezetésre került.

Igazság szerint muszáj újból olyan formába kerülnöm, ahol összhangban vagyok magammal, mert sajnos egy ideje nem szerettem tükörbe nézni. Reméljük egy napról-napra javul :)

Mai tanulnivaló

Az oroszlán (Panthera leo)

Tudtátok, hogy:

• Az oroszlán visszatérő jelkép volt a királyi és lovagi címerpajszokon?
• Nagy-Britanniában a brit emberek szimbóluma lett?
• nincs még egy olyan állat, melynek több figyelmet szenteltek volna a művészetben és az irodalomban?
• Az oroszlán már a kőkori barlangrajzokon is látható, és 130-szor fordul elő a Bibliában?
• minden napjainkban élő oroszlán egy kb. 55 000 évvel ezelőtt élt őstől származik, ezért egyesek minden afrikai oroszlánt egyetlen alfajnak tekintenek?
• Az 1966-os, Angliában tartott labdarúgó világbajnokság és a szintén ez évi angliai labdarúgó Európa-bajnokság kabalafigurája volt?
• A 2006-os németországi labdarúgó világbajnokságnak szintén az oroszlán lett a kabalája „Goleo” személyében?

Oh, hát nem gyönyörűek? Annyira imádnivalóak, hogy az már szinte kifejezhetetlen. Bárcsak láthatnám őket vadon közelben!
És bárcsak egyszer életemben cumisüvegből etethetnék egy oroszlánkölyköt!!!

Na és persze a mai hallgassátok sem marad el:

Csak úgy

Nektek, csak mert most fedeztrm fel :) Tudtátok, hogy ez egy sorozat zenéje? A videó maga az animált széria történései diónyi mogyoróhéjban :)

Zöld-Piros

"Hogy telt a Karácsony?" kérdezitek majd mind.

A patakpartra érve megcsapott az elmúlt szerelmek ittrekedt illata. Mélyeket kortyoltam belőle, részletesen ízlelve minden egyes fűszerét, hátha meglelem benne azt a mióta keresett pikantért. De persze hiába nyeltem a téli levegő rég eltűnt érzéseit.

Aztán elindult az ünneplés-hullám, és a karácsonyi érzés úgy-ahogy magába szívott. Mindent beborított a szegfűszeg, a kókusz, a vanília és a sült húsok illata, s én édeskés mámorába kerültem.
Először is; meg kell, hogy mondjam, annyira nem lett hűha, de fantasztikus a karácsonyi menüm, de azért büszke vagyok, mert pl Klára -nővérem bnője- állítása szerint még életében nem evett ilyen finom krumplit. ...

Anyuékat pedig elvittem a FEL! -re :) Nagyon tetszett nekik. Anyu sírt is...meg kell hagyni, én sem bírtam ki. Mindenesetre jó érzésekkel hagytuk el a mozit, és ilyen rég volt már. Főleg, hogy négyen. Anyu, Sanyi, nővér, én.

Most pedig itthon, egyedül. Dinny' ma még a szüleinél alszik, így üres a lakás; csak Paprikafej, Marcic és én. Apropó. Még régebben ígértem nektek képeket. Lássatok hát csodát :) Nem a legfrissebbek, de...
Az első képen Rockef' Marcival. Ez egy különleges kép amúgy, mert Rockef' úúútálja, ha fotózzák, pedig sztem ez egy tök ari kép :) A másodikon Paprikafej, direkt ilyen szögből fotózva, a harmadikon pedig egy kiscsaládi fotót láthattok :) 1 hónap telt el a kép készítése óta, és ha hiszitek, ha nem, azóta rengeteget nőtt. És azonkívűl, hogy a pofija kamaszosabb lett, a fülei olyanok, mint a fáraó kutyának. Nem fittyennek ám le, úgy, ahogy azt itt látjátok. Nem ám! Igazi Anubis lett :)
Marcic is komolyodott azóta, kinézetre is :)

U.i.: Képzeljétek, anyuéknál megtaláltam az emlékkönyvem. Emlékeztek? Régen mindenkinek odaadtuk, hogy írjon bele. Olyankor az volt a szokás, hogy valami szép idézetet és egy rajzot helyezzünk el egy oldalon. Egyesek szamárfülbe rejtett "TITOK"-kal is kedveskedtek. :) Meglepődtem. Vannak benne 13 éve írt oldalak. Sokat olyanoktól kaptam, akik csupán epizódszereplői voltak életemnek. De szép emlék attól még.

U.i.2: Idén sem kerültem semmiféle fagyöngy-szituációba...kár érte :)

És ezúttal sem marad el a mai hallgassátok. A klipp olyan..hogy is mondjam...érdekes.