"Hát nem végtelenül szomorú, hogy ha szeretsz is valakit, nem tudod a mindeneddel, mert sok lenne neki, mert nem viselné el, évekre kell beosztani, egy életre, nem lehet kiömleni, nincs Vezúv, se Etna és Sztromboli, és nem lehet beszélni, nem lehet elcsépelni a szavakat, nem lehet kitörni, hegyes fogakkal marni folyton. 
Elviselhetetlen lennék, elviselhetetlen lenne ha mindaz, amit itt őrzők a bőröm alatt megfeszítve, ha egyszer csak nem lenne többet visszafogva..." 

 Forrás: http://melyrepules.tumblr.com/

megint

Szerintem ma kihagyom az ü5-öt és helyette körbetekerem a várost, hogy kiizzadjam magamból a mai napot. Ha valaki szeretne velem este meginni egy bambit, csörögjön rám.

Tegnap átjött Rockef, és feltettük a karnist. Volt pár nagyon mókás rácsodálkozós pillanat, nem tagadom, de végül minden a helyére került, mi pedig roppant boldogok voltunk, no meg büszkék, igen, legfőképpen azok. "women pawa' " :)

 Oh, köszönöm, Égiek, nektek a barátaimat! Mert ők teszik keretbe ezt a világot; a reggeleket és a hetek végét, hónapok kezdetét; a holdfogyatkozást és az árapályt, hát köszönöm nektek, és kívánom, hogy még sok sok évtizeden át boldogítsuk egymást, mert nélkülük már régen ősz lenne minden hajszálam, az is biztos.

Még sosem kellett a bíróságra mennem, na hát egyszer mindent el kell kezdeni. Közben az  "o sole mio" -t hallgatom Pavarottival, amit Apa viccesen áriázott régen sokszor, vezetés közben. Látom magam előtt az arcát, ahogy nagyra nyitja a száját és közben nyúlik az arca, és hallom, ahogy remegteti a hangszálait....

És hát közben az a legrohadtabb, hogy mégis megy tovább az élet, mintha itt lenne köztünk, igen, ez a határozott érzésem, hogy ő márpedig itt van, csak rég nem beszéltünk, és igen, ez már nagyon zavar, de biztos csak azért, mert mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk..

.

Holnap véglegessé válik, mint egy regény, aminek végére pontot teszel vagy mikor elnémulsz egy komolyan kimondott mondat után. Hallom, ahogy az idő fogaskereke kattan egyet; elmúlt egy korszak, egy komolyabb életszakasz.

Múlt héten elkezdődött az Ü(gyességi)5, és úgy döntöttem, kipróbálom milyen Chilivel együtt bringázni, természetesen póráz nélkül. A hídon olykor vannak gubancok, mert ő magabiztosan és rendületlenül fut előre, a "szembe" sávban, a szembejövő bringások meg arra számítanak, hogy ő majd kitér, Chili meg pont ugyanerre. Bevezettem a "Chili, jobbra!" vezényszót, amit eddig mondjuk csak bólyához illetve labdához kiküldéshez használtunk, de egészen jól adaptálja ez a kismajom :)

Úgyhogy tegnap jelentem egy 10 kilométeres utat is megtettünk együtt, és szuperügyes volt kiscsaj! Kb nettó 1 órát mentünk, 3szori pihenővel, ivással, lábmasszírral :) És hát a látvány is odavágott :)